Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A bács-bánsági s erde'lyi háború. 333 Míg Eszék magyar kézen volt, a bácskai szerb hadak 1849. r. i >. Pétervárad és Új vidék ostromával elfoglalva, aFerencz-csatorna Szabadka '• i • i • • i -• .i ,, _. , megtámadta éjszaki részeire nem terjeszthettek ki támadásaikat. Mihelyt tása. azonban Eszék elesett, s az azt elfoglalt hadosztály Nugent tábornok által Pétervárad ostromára küldetett, a szabaddá lett szerb csapatok, osztrák utasítások szerint s osztrák tisztek által vezetve, ismét megkezdték hadjáratukat Bács megye éjszaki részeibe. Márczius 4-kén mintegy öt ezernyi szerb had két ágyuüteggel jelent meg Szabadka előtt. E merészség, miszerint ily kis csapat egy 45 ezer lakosságú várost támadt meg, onnan eredt, hogy a városban számos szerb lakott, kik a támadókkal egyetértésben valának. Azonban mégis meglakoltak merészségökért: a város alul véresen visszaverettek. Más nap Gál alezredes maga kereste fel hadosztályának A '"ij""11 egy részével s öt ágyúval az ellenséget, ki Bajmok határánál igen kedvező fekvésben táborozott. A harcz azovmalheves ágyúzással kezdődött meg; de a szerbek tizenhárom ágyuja nem sokára elhallgatni kényszeríté az öt magyar ágyút. Gál ennél fogva kénytelennek látta magát kissé visszavonni a szerbekénél számra nézve kisebb .hadát. Az ellenség ezt futamlásnak tartván, a dombokról, melyeket elfoglalva tartott, azonnal a magyarok után a völgybe nyomult, és hadának egy részét három ágyúval azon mocsáros partú érnek keskeny hidján is áthozta, mely a két sereget egymástól elválasztá. De épen ez lett veszedelmének oka. Gál, mihelyt az ellenség e mozgalmát észrevette, hadát azonnal megfordítván, szuronyt szegezve rohan reája, ágyúit elfoglalja, nyakrafőre visszatolakodó csapataiban pedig nagy vérontást hajt végre. A huszárainktól űzőbe vett csapatok a többieket is magokkal ragadják s oly rendetlen futásnak erednek, hogy csak Nemes-Militics táján, a csatatértől két órányira, képesek magokat némileg összeszedni. Vitézeink a három ágyút, melyek közt vala a szerbek által különösen kedvelt és csícsónak nevezett tizennyolcz fontos is, több lőszertárszekérrel és számos fegyverrel együtt diadalban vitték a városba.