Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

HARMADIK FEJEZET. A bács-bánsági s erdélyi háború márczius végéig. Midőn seregeink, a közép Tiszánál szükségessé lett ösz- 1849. iviu pontosítás végett, januárban, mint már megírtuk, a bánságból s Bácskából kivonultak, nehogy a szerbek Szabadkán, Szegeden keresztül a császáriaknak kezet nyújthassanak, kormányunk e vidéken, gr. Hadik ezredes vezérlete alatt egy hadat vont össze, mely aztán seregeink említett felosztása szerint a IV-dik hadosztály nevét nyerte. E hadosztály, eleinte alig4000 emberre menő, a kormány által folyton szaporíttatván február hó vége felé 12,000 emberből s 30 ágyúból álló tekintélyes hadtestté nőtte ki magát. A hadtest két osztályra szakadt, melyek egyike Gál alezredes alatt Szabadkán és Horgoson, másika, Igmándy őrnagytól vezényelve, Szegednél és Szőregnél őrködék, feladata egyedül az lévén, hogy e vidéket a netalán felnyomúlni akaró szerbek ellen megvédje. Bácskában ezen kivül seregeink kivonúltakor még két várunk létezett, Pétervárad és Eszék, amaz Csuha, emezEder ezredesek parancsa alatt. Őrséggel s eleséggel mind a kettő jól el volt látva. Mi különösen Eszéket illeti: őrségét mintegy 4500 jobbára újoncz képezte. Gróf Batthyáni Kázmér, ki január végén, a gróf Eszterházy Sándor árulása miatt veszélyben forgó bácskai hadsereg megmentése végett, a hely szinére sietett, oly reményben hagyta el a várat, hogy miután az eleséggel több hónapra el vala látva, az őrség abban mind addig