Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működéseit a főváros elveszte után. 321 miért hagyta öt, ha c bűnéről meg volt győződve, büntet- ísw- Mám. lenül? Más választ erre aligha találhatunk, mint azt, hogy nem volt bátorsága vele szembe szállni. E bátortalanság és e félelem Görgeytől s annak katonai dictatorságától fejtheti meg csak Kossuth magaviseletét a tiszafüredi viszályok eligazításában, a fővezérlet betöltésében, s átalán véve Görgey irányában, mióta ez tiszai hadainkkal egyesűit. Ha Kossuthnak bátorsága egy vonalon áll hatalomszeretetével s fényes elmetehetségeivel: kétségkívül első tette leend vala őt, ki neki az engedelmességet felmondta, mihelyt hatalomkörébe érkezett, kérdőre vonni a váczi szózat miatt. De mivel bátorsága őt megbüntetni hiányzott, mélyen hallgatott a multakról; mivel félt tőle, színlelte magát, mintha legkisebb bizalmatlanság sem léteznék iránta szivében. Es mégis senki sem kételkedhetett, hogy e bizalmatlanság miatt mellőzi őt a fővezérletben, ki arra különben mindenek közt legalkajmasb vala; e miatt mondja ama fenyegetést is a netalán engedetlen vezér iránt. Görgey kétségkívül jól tudta, kire van ama fenyegető szavak éle irányozva; de nevette azt magában, s még csak nagyobb gyűlöletet kezdett érezni Kossuth ellen, kinek gyöngeségét s bátortalanságát legújabban is tapasztalta. Azonban, még nem volt ideje nyíltan fellépni; és miként Kossuth ő iránta bizodalmat, akképen színlett ő is Kossuth iránt ragaszkodást, engedelmességet, tiszteletet. Es ily álczát viselt, ily játékot űzött e két fényes tehetségű, de hiúságteljes férfiú, kiknek kezébe volt letéve a nemzet sorsa, egymás iránt mind végiglen. Egyiknek sem lévén bátorsága nyíltan fellépni vetélytársa ellen: ezen álcza alatt fondorkodtak egymás megbuktatására, míg végre a nagyravágyás, egymás iránti rejtett gyűlölet és színlelés játéka alatt magát a hazát buktatták meg. Görgey még az napon (márcz. 8-kán) megjelenvén Debreczenben, teljes megelégedését jelenté ki Kossuthnak a fővezérlet betöltésével; miszerint aztán Kossuth más nap akként nyilatkozott a képviselő házban, hogy „most már tiszta lélekHorváth M. A függetlenségi harcz tőrt. II. 21