Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 317 őt az előzmények daczára is óhajtották volna fővezérré kine- 1849.,Má-rcz. veztetni. De a nagyobb rész úgy vélekedett, hogy őt e kinevezés által megjutalmazni most, midőn engedetlensége miatt büntetésre volt volna méltó, annyi volna, mint szándékosan ápolni a seregben különben is elég gyakori fegyelemsértést és viszályokat. Azonban, bár e szerint senki sem ellenzetté is Vetter kineveztetését, sokakban mégis aggodalmas kétely támadt a vezérek jövendő egyetértése iránt; s nem ok nélkül merült fel többek lelkében ama kérdés: vájjon fog-e Vetternek engedelmeskedni Görgey, ki már annyiszor bizonyságát adta annak, hogy nem tud tűrni maga felett parancsnokot? Ezen aggodalmat nem is késett egy képviselő nyilván kifejezni, azon kérdést intézvén Kossuthhoz: vájjon biztos-e az iránt maga s nyujthat-e a háznak is biztosítékot, hogy e kinevezést megnyugvással fogadandja a hadsereg? Kossuth e kérdésre azt válaszold, hogy a Tisza-Füreden Görgeyvel tartott értekezletei következtében alaposan remélhető, miszerint ő Vetter kinevezésében megnyugvandik s rendeleteit kellő engedelmességgel hajtandja végre. Egyébiránt a képviselők megnyugtatására kijelenté, miszerint ott vélvén magát leginkább helyén lenni, hol a kormányzati befolyásnak legrögtönebb intézkedési szüksége foroghat fenn, elhatározta légyen magát, mennél gyakrabban s mennél több időt tölteni a táborban. „Hogy, úgymond, a táborban való jelenlétem által, nem csekély személyem befolyásával, hanem azon hatóságnál fogva, melyet a nemzet akaratának következtében hivatalos állásomban viselek, és amelynek súlyát és tekintélyét mindenki irányában fenntartani tudom is, fogom is, nyújtsak a nemzetnek biztosítékot a részben, hogy a seregben nem fog történni semmi olyas, mi a sikert koczkáztathatná. El lesz hárítva minden oly akadály, mely az előmenetelt gátolhatná és fenn lesz tartva azon katonai fegyelem és a felsőbbség rendelkezései iránti szíves készség, mely a hadsereg ismeretes hazaszeretetével és lelkesült vitézségével párosúlva, kétségtele-