Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
308 Ötödik könyv. Az ország delrae DeWeczenből. i8io. Márcz. csot, hogy ez őt sokkal erősebbnek vélvén, hadtestéhez erősítést kért Windischgratztó'l. Február utolsó tizedében már Damjanics osztályának egy része is itt tanyázott. A czibakbázi Midőn a császári sereg Gyöngyösről előrenyomult, a bán febr.CS2Íkén. is űjabb kisérletet tőn Czibakháza ell«n február 24-kén egy dandárral. Az ellenség a folyam jobb partján álló csárdából, a mieink hídfői sánczaikból folytatták egy ideig a lövöldözést, mígnem gróf Leiningen, a Schwartzenberg-zászlóalj őrnagya, annak egy részével a hídon átkelvén, a folyamparthoz közeledett ellenséget tovaűzte. De minthogy azon császáriaknak, kik a csárdában s körülötte harczolának, ugyanazon szinű ruházata s hajtókája volt, mint az ő zászlóaljának, csata közben azon tévedésbe esett, hogy azok is az ő zászlóaljához tartozók, s minden tartalék nélkül közeledvén hozzájok, fogolyul vitetett a csárdába. Mialatt ez történt, honvédeink is átjöttek a hídon, s az ellenséget megfutamították; de Mesterházy megelégedvén e sikerrel, nehogy kis serege cselbe vonassék, visszavonulót fúvatott, bár a csárdát még makacsul védelmezte az ellenség odaszorúlt csapata. Már túl valának a hídon, midőn a Schwartzenberg-zászlóaljbeliek észreveszik, hogy őrnagyuk hiányzik; s nem kételkedvén, hogy a csárda körűi fogatott el, Talabér hadnagy által vezetve, a hídon ismét átrohannak, s a csárdát ostromolni kezdik. A bennlévők, látván, hogy társaiktól cserben hagyattak, a fogoly Leiningennek oly capitulatiot ajánlanak, hogy fegyvereiket letéve, szabadon mehessenek; de Leiningen csak azt igéri nekik, hogy ha magokat megadják, életben hagyatnak. Ekkor rohant a csárdába vitézeivel Talabér, s a császáriakat, mintegy 46 közlegényt és két tisztet elfogván, megmentett őrnagyukkal együtt a hídfő sánczai közé viszik. Midőn utóbb Damjanics e zászlóaljat elbeszélt vitéz tettéért megdicsérte, egy közvitéz e szavakban kiáltott fel a sorokból: „Igen, mi győzni fogunk, mert tudjuk miért vívunk, míg azok ott a másik oldalon nem tudják, miért harczolnak."
