Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

302 Ötödik kÖDyv. Az ország védelme Debreczenből. 1849. Febr. utolsó, közeledett a gyülekezet felé, Görgey, a tábornok, fel­szólítá a tiszti kart, mennének vele Klapka eleibe. Görgey e mesterfogását én már akkor igen jellemzőnek találtam. Ezu­tán Görgey legelőbb szólalt fel. Beszéde három részre sza­kadt: az elsőben örömét fejezte ki, hogy én mint a kor­mány képviselője jelen vagyok (én azonban nem hivattam meg, s nem is tudatott, hogy én ez éjjel Füredre érkeztem); a másodikban az utolsó időben való magaviseletének védelmét adta elő, különösen kiemelvén, hogy az ő váczi nyilatkozványá­nak egyátaljában nem volt más, mint ama pillanatnyi czélja, hogy az ingadozó tiszteket együtt tartsa; a harmadikban Klapka hadtestének nevében kijelenté, hogy a sereg Dem­binskinek sem tehetségeiben sem jó szándokában nem bízik többé. Mire a tisztek mindnyájan „ugy van"-t mondának, s többen hevesen sürgeték, hogy választassék azonnal egy fő­vezér. Ekkor én fellépvén, eiőadám: először, hogy én a kor­mánynak már írtam s Kossuth a hadügyminiszterrel 24 óra alatt megérkezik; másodszor, hogy a fővezér választása csak a kormányt illeti, s én olyféle tiszti választásban soha sem fo­gok megegyezni, hanem szükség esetén a kormány nevében, mint annak tagja, magam fogom e jogot gyakorolni. Miután Klapka is hozzám csatlakozott, megelégedtek avval, mit én indítványoztam, t. i. hogy Kossuth és a hadügyminiszter jö­vetele várassék meg s Dembinski addig fővezér maradjon; de haditanácsul Répásy s Görgey tábornokok, Aulich és Klapka ezredesek melléje adassanak. S én részemről kijelentém, hogy ha Dembinski ezen utóbbik feltételt elfogadni nem akarná, én a sereg egyhangú aggodalmait tudandom méltánylani. Mi öten nyomban Dembinskihez menénk. En azonban, ismervén Dembinski heves vérmérsékletét, kértem a többieket, marad­nának kissé az előszobában, elébb egyedül léptem be hozzá. En előadtam neki a dolgok állapotát, megjegyzém, hogy mel­lette egy tiszt sem nyilatkozik; kértem őt mindenre, mi előtte szent, fogadná el ideiglen a hadi tanács eszméjét, annál in­kább, mivel maga is megvallá, hogy a legközelebbi 24 óra

Next

/
Oldalképek
Tartalom