Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 299 érkezett éjjeli egy órakor Poroszló közelébe, hol aztán éji isáo. Febr. tanyára szállt. Hasonló volt ez éjen Görgey két hadosztályának sorsa is. O hallván a farmosi ágyúzást, azon aggodalomban, nehogy Aulich Lövó'n elnyomassék, Sz.-Istvánról, hol Pöltenberg és Kmety osztályai tanyáztak, ezekkel Lövő felé nyomban megindult. Útja a feneketlen sárban s a Kányapatak kiöntéseinél szintoly rosz volt, mint Klapkáé. Éjfél után ért csak Lövőre, hol háboríttatlanul találta Aulichot s Klapka néhány elszakadt osztályát, kikkel aztán más nap szinte Poroszlóra vonult. A ki seregünket két nappal előbb Mezőkövesden, s most a poroszlói feneketlen sárban látta, alig hiheté, hogy ez ugyanazon sereg. Amott oly lelkesedés és harczvágy vidítá a kedélyeket, hogy midőn a Miklós-huszárokat a császári vértesek közé vágni szemlélik vala, alig lehetett őket visszatartóztatni, hogy mindnyájan utánok ne iramodjanak; itt a kiállott fáradság, étlenség s álmatlanság okozta kedvetlenség s lehangoltság ömlött el a mély sárban czammogó legénységen. A főtisztekben a harag, boszúság szitkokban tört ki a fő- A fővezér s vezérlet ellen, mely így járja le a haza véderejét. Klapka had- iJ^vtszátestének törzstisztjei kijelentették, hogy Dembinski fővezér- lyoklete alatt nem akarnak tovább maradni. Még hangosabb lőn az ingerültség, midőn reggel Görgey hadteste is megérkezett. Görgey ezt észlelvén, bekövetkezettnek látta végre az alkalmat, nyíltan fellépni Dembinski ellen. „A nap (febr. 2-dika) reggelén — irja Klapka, további rendeletekért Dembinskihez mentem; ott találám Görgeyt, a fővezérrel heves szóváltásban. Görgey ennek keserű szemrehányásokat tőn utolsó viszszavonulási rendelkezései miatt s kijelenté neki, hogy a hadak hangulata, a czéltalan fárasztások s az élelmezés teljes hiánya miatt, igen ingerült. Aztán kérte őt, közölné további munkálati terveit, miután ez, a történtek után, mind a vezérek mind a legénység megnyugtatására szükséges. O ugyan, mondá, minden parancsot végre akar hajtani, de úgy hiszi, ily súlyos körülmények közt a hadtestparancsnokok fel vannak jogosítva,