Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 293 De ennek három-huszár század bátran útját állja, s miután az 1849. Fetr. eddig tartalékot képzett két század Lehel-huszár is közéjök vágtat, a két ellenséges vonal közt egy iszonyú lovas-viadal kezdődik. A faluból azonban újabb lovas-csapatok vágtatnak a harcztérre, melyeknek rohama végre az ellenség részére határozza el a győzedelmet: huszáraink a csomóból kibontakozva, rendetlen futásnak erednek. A vasasok egy osztálya most lövegeinkre rohan, azok legénységét leszabdalja s az egyetlen még harczképes ütegünket is magával készül vinni. E válságos perczben érkezik meg végre Pöltenberg elkésett osztálya, ki, látván a veszélyt, rögtön négy század Sándor-huszárral vágtat be az ellenségre s támogatva a Dessewffynek időközben ismét rendbeállott huszáraitól, s a még tűrhető rendben maradt 14-dik honvédzászlóaljtól, a vasasokat Verpelétre űzi vissza. Az elkeseredést, melylyel e harcz vívatott, tanúsítja az, hogy a Koburg-huszárok egy századának, Ujj kapitány vezénylete alatt, valamennyi fő és altisztje, legénységének pedig mintegy fele, elesett vagy megsebesíttetett. E század a már veszendőben volt üteget is megmenté az ellenség kezéből. A vasasok megfutamodta után a vakmerő bátorságáról híres Földváry Károly őrnagy, a 14-dik zászlóaljjal, annak zászlaját kezéberagadva, újabb ostromra ment a helység ellen, mely azonban a benn lévő dandár által, minden erőkodése daczára viszszaűzetett. E vakmerőségnek s Pöltenberg megérkeztének az lőn a haszna, hogy Schlick az üldözéssel fehagyott s mielőtt munkálatát folytatná, a hátramaradt Fiedler és Pergen dandárokat is bevárni határozta; minél fogva Klapka s Pöltenberg is időt nyert tanácskozni a teendőkről. Ekkor érkezék hozzájok Görgey, ki aztán a vezérletet átvévén, Klapkát Szólát felé küldé, hogy Schultz osztályát, mely ott, rendelkezés hiánya miatt, tétlenül vesztegelt, segítségül hozza; előre szólíttatá a maga főhadi szállásának egy zászlóaljból s két ütegből álló csapatát is mely, tartalék gyanánt, eddigelé Kerecsend táján várt parancsra; hadait pedig a Tárna balpartján Verpeléttől dél-