Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
288 Ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. 1849. Febr. a csatatérre. A császáriaknak e váratlanul gyors előrenyomulása következtében a támadó harcz, mely részünkről tervben vala, védő harczczá ló'n átváltoztatva, s az is oly csekély erővel vívandóvá, hogy a majdnem két mértföld hosszú vonalon, melyen négy hadosztályunk elnyújtva létezett, minden lépésre sem jutott egy-egy ember. A császáriak délután két órakor fejlődtek ki az egri országúttól jobbra s balra, Kompolttól Döbrőig. Az ellenség közeledésére Máriássy a Kápolna előtti lankás magaslaton foglalt állomást, az országút jobbján egy dombhoz, balján pedig egy erdőcskére támaszkodva; mi által összeköttetésbe lépett Szekulicscsal, ki ugyanazon időben ment át a Tárnán Kálnál az ellenség elébe. Máriássy megindultakor a jobb szárnyán lévő Pöltenberget is felszólíttatá, kelne át Debrőnél a vizén s fogná oldalba a Tótfalunál előrenyomúló ellenséget. „Az ellenség első rohama, — mond az ütközet egyik tényezője, Klapka, — Kápolna mellett történt Itt az ellenség, daczára hadoszlopai túlsúlyának sem nyerhetett előnyt a mieink ellentállásán; hanem több órai harcz után, midőn Pöltenberg Máriássy támogatására az országúttól jobbra előtűnt, hátrálni kényszeríttetett. Az ellenség ezután több üteget tolatott előre, s ezekkel estve felé sikerült Máriássy baljának lövegeit helyzetökből elűzni; ez pillanatnyi rendetlenséget okozott, s Máriássyt arra birta, hogy csapatait Kápolnához közelebb, más állásba vonja vissza. A császáriak lovassági rohamát, mely e pillanatban bekövetkezett, az I ső huszárezred négy százada, Máriássy személyes vezérlete alatt, véresen visszaverte." Az ellenség itt azontúl hat üteggel heves ágyúzást folytatott egészen az éj beálltáig; egy röppentyű-üteg különösen Kápolnát igyekezett felgyújtani. Máriássy azonban, ennek daczára, végiglen megtartá második állását, Kompolttól Tótfaluig. Jobb szárnyunkon Pöltenbergnek, kivált a döbrői erdőnél volt dolga, melyet a császáriak mindjárt eleinte megszállottak. Pöltenberg ezt észrevévén, az I-ső honvédzászlóaljat
