Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
268 ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenbó'l. 1849. jan. gált, egyátaljában nem feküdt szivén. Midőn a bányavárosokon átvonúlta után febr. 6-kán Eperjesre érkezett, valószínűleg elcsodálkozott annak hallattára, hogy a nemzeti kormány még létezik s a haza még nincs megigázva." De hagyjuk Görgeyt, bálozó tisztjeivel Lőcsén, s lássuk mi történt idő közben a Tiszánál, melyhez, mint egy futár által Klapkának megizente, már ő is közeledni szándékozott, többi hadainkkal ott közreműködendő. A Tiszánál most két seregünk létezett s védte Debreczent, Nagyváradot s e városokban a nemzeti képviseletet, kormányt s a hadviselésnek azokban létező s készülő eszközeit: egyik, mely Perczel vezérlete alatt vonult ki Budapestről, s a vasút mentében Szolnokra húzódván, a Tiszán átkelt és Kardszagon, Nádudvaron és Újvároson foglalt állomást; a másik pedig, mely január elején Mészáros vezérlete alatt Szikszónál, Kassánál oly szerencsétlenül harczolt s különben Miskolcz körül táborozott. Perczeit sem Szolnokról, sem Tiszafüredről nem háborgatá az ellenség; kétesebb volt a másik hadtest sorsa s ennél fogva Debreczen helyzete. Schlick ugyanis, miután Mészáros seregét Kassánál január 4-kén megfutamította s Miskolczra visszaűzte, oly kedvező helyzetbe jutott hogy, ha Kassáról Tokajnak fordulva, a Tiszán átkel, Debreczent, Nagyváradot is könnyű szerrel elfoglalhatja; mert Perczel csak január közepe táján rendezhette, említett Kardszag-Ujvárosi vonalán, a hosszú hátrálás által megkuszált seregét. Mészáros Miskolczra érkezvén, hol szétfutott seregéből alig volt képes négy-öt ezer embert öszszeszedni, teljesen méltánylá e veszélyt; s átlátván, hogy a Tiszavonal védelme, annál fogva, hogy e folyam mögött kell felkészíteni az újabb zászlóaljakat s előállítani pénzt, lőszert s mind azt, mi a harcz folytathatására szükséges, — szabadságharczunk jövőjére életkérdéssé vált: mihelyt seregében némi rendet alkotott, avval mindjárt Tokaj felé vonúlt, hol aztán január 12-kén a vezérletet is átadta Klapka György ezredesnek.
