Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Békekiaérlet. Hadi készületek. 15 saival, mivel látta, hogy a törvényességet, loyalitást, király 1848- 0ktiránti kegyeletet annyira túlüző, ármányt ármánynyal, erőszakot erőszakkal, árulást szigorral visszatorlani nem tudó, nem merő, most szintoly félénk, mint elébb eszélytelen magyar kormánytól, mely örökké csak békés' kiegyenlítést emleget s a miatt egy minisztert a másik után járat Bécsbe és Innsbruckba, mely ott is könyörög, hol követelnie lehetne, a legroszabb esetben sincs mit tartania. Azonban, nem tekintve is a terrorismusnak ezen alapta- Anemzotipolan, rágalomteljes vádját, mi a hatalom birtokában lévő nemzeti ^eUettls6 nagy többségnek s választott kormányának politikáját illeti; i^iyteien. azt helyeselni egyátaljában nem lehet. A történelem soknál több tanulságos példát mutathat fel arra, hogy kényuralmi irányú dynasztiák irányában a nemzetek csupa engedékenységgel s loyalitással nem csak nem biztosíthatják szabadságukat, sőt bizonyos veszélynek sietnek elébe. S e tanulságot elmulasztá felhasználni nemzetünk s annak kormánya. Miután az aprili törvények által az országnak azon rég törvényei s a dynasztiával kötött alapszerződvényei, melyek Magyarországnak az osztrák birodalom örökös tartományaitól független, önálló kormányt biztosítanak, valahára teljesedésbe mentek, nem kellett volna az országgyűlésnek és az új kormánynak arról megfeledkeznie, hogy már a mult korban alkotott számos hasonló törvények, melyek az ország kormányzati függetlenségét kikötötték, eddigelé soha sem nyertek végrehajtást. Nem kellett volna megfeledkezni, hogy az absolutismusra törekvő dynasztia mindig talált módot részint ravaszsággal, részint erőszakkal meggyöngíteni e törvények és kötvények erejét, és az országot, függetlenségétől megfosztva, mind több és több szálakkal kötni a birodalom örökös tartományainak önkényes kormányához. Az országgyűlés túlságosan bizott abban, hogy az új kormányt független felelős minisztériumnak nevezik, s hogy ennek ellenjegyzése nélkül a királyi rendeleteket érvénytelennek nyilvánítá a megalkotott törvény. Mind az új kormány, mind az országgyűlés