Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

MÁSODIK FEJEZET. A hadügy szervezése, s első véd- majd támadó működéseink a főváros elveszte után. Azon haditervnek, melyet vezéreink Pesten, a január 2-kai tanácskozásban megállapítottak, czélja főleg az volt: hogy a kormány időt nyerjen a Tisza mögött magát szerveznie, a bács-bánsági hadakat és az alakulásban lévő zászlóaljakat öszpontositani, a hadviselés eszközeit, a pénzsajtókat, lőszergyárakat Debreczenben, Nagy-Váradon rendeznie; és hogy ezek végett az ellenségnek Pest körül létező főhadereje megosztassék s a Tiszától elvonassék. A terv- kivánat szerint sikerült. Windischgrátz január 6-kán hírét vévén, hogy Görgey Váoz felé indult seregével, Wrbna altábornagyot a következő napon tíz zászlóaljjal, ugyanannyi lovasszázaddal és 48 ágyúval tüstént üldözésére küldötte. Windischgrátznek, ki Komáromnál is hagyott Ramberg altábornagy alatt egy hadosztályt, s a háta mögött lévő, számos felkelőcsapatok által háborgatott többi országrész megfékezése végett is, kénytelen volt néhány várost megszállva tartani, Wrbna hadosztályának távozta után, még mintegy 18—20 zászlóalja, 30—35 lovasszázada és 130 ágyuja maradt Budapesten, mikkel a Tisza felé működhetett volna. Mivel azonban őt azon hiedelem tartá elfogulva, hogy a főváros elfoglalásával, mint Prágánál s Bécsnél történt vala, a forradalom életerét metszette el; s a fővárosból minden erőt