Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Elsü fejezet. A közügyek Wiiidisoligiittz bevuuúlukur Budapestre. 249 Wiedersperg Alajos kötélhalálra Ítéltettek és csak azért he- iws. Jan. gyclmestették meg vasban töltendő tíz évi várfogságra, mivel magokat önkényt jelentették fel. Szoll őrnagy, a tiroli önkény ­tes vadászcsapat parancsnoka, ki január elején szinte Pesten maradt, agyonlövetett stb. stb. És amit tett Windischgrátz Pesten és a Duna vidékén, azt tette Schlick Kassán, Puchner Erdélyben, a temesvári tábornokok a seregeinktől elhagyott bánságban. E bánásmódnak természetes következése lőn, liogv mind visszahatás ' bJ Windisch­azok, kik eddigelé bármily csekély részt vettek a nemzeti JO- gratz el járása gok védelmében, azontúl még szorosabban csatlakoztak a elle"' nemzeti zászlókhoz; kiben a remény bátorsága hiányzott, a kétségbeesés bátorsága ébredt fel az élethalál-harczra. Erezni kezdé minden hazafi Kossuth szavainak igazságát, miszerint „ha megadjuk magunkat, úgy bizonyosan elvesztünk; de ha védjük magunkat, úgy tán mégis megmaradunk." A hírek, melyek a császári altérego e méltatlan zsarnoki eljárásáról a meg nem szállott vidékekre naponként érkeztek, a csüggetegség helyett, mit az első napokban okoztak, mind mélyebb elkeseredést s evvel együtt elszántságot, bátorságot ébresztettek. A nemzet lassanként meggyőződött, hogy vé­denie kell magát, ha élni akar. Es a visszatért önbizodalom a nemzetben s kormányban bámulatos ruganyosságot fejtett ki, s átalános lelkesedést ébresztett, mely félig-meddig már maga is bizonyossá tette e győzedelmet. így például Debre­czen polgárai azon hírre, hogy az ellenség a Tiszán átkelt, fegyverre szólíttatván, pár óra alatt hét-nyolez ezerén fegy­verben gyűltek össze a város alatti mezőn s megesküdtek győzni vagy halni a haza szent ügyéért. Midőn a bánság­ból a seregek öszpontosítás végett kivonattak, Szeged és Szabadka polgárai a császári tisztek által vezetett szerbek és vég vidékiek, számra nézve sokkal nagyobb támadó sere­geit hősileg visszaverték városuktól. Hasonló példáit adta a nép másutt is csaknem mindenütt önfeláldozási készségé­nek tűzhelyei, hazája védelmében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom