Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Első fejezet. /V közügyek Windiscligrátz bevonúltakor Budapestre. 245 elfoglalásával történt. E meggyőződésében Pest megszállását «84o. J™. tűzte volt ki főczéljául, semmit sem kételkedvén, hogy a többi, mi az ország lecsőndesitésére még szükséges, néhány, Pestről szétküldött proclamatióra önként is be fog következni, kivált ha néhány csapatot is megindit a hátráló magyar sereg üldözésére. E vélemény helyességéről pedig annál inkább meg volt győződve, mennél könnyebben és saját várakozását is meghaladó gyorsasággal jutott Budapest birtokába. Miként a Pestről szétküldözött nyilatkozatai bizonyítják, azt várta a tábornok, hogy mihelyt Pest elfoglalásának híre az országot bejárja, annak hatóságai a fegyvert azonnal leteszik s hódolatnyilatkozatokkal fogják őt ostromolni. A békekövetségben, melyet az országgyűlés hozzá küldött, sem látott ő egyebet, mint kegyelemesdeklést a legyőzött nemzet részéről. Innen magyarázható csak kevély válasza a küldöttséghez; innen fejthető meg, miért maradt Pest elfoglalása után oly sokáig tétlenül, mintha már ideje volt volna borostyánain megpihenni. Windischgrátz e vélekedése kétségtelenné teszi, hogy ő sem a régibb magyar történetet, sem az ország szerkezetét, sem általában a magyar nemzetet nem ismerte. A történelemben láthatta volna, hogy a mostanihoz hasonló ama számos szabadságharczok, melyek Magyarországon a 17-dik században lefolytak, soha sem voltak bizonyos helyhez kötve; s a török sem semmítette meg Magyarországot az által, hogy fővárosát elfoglalta. A főváros legújabb időkben nagyobb fontossággal birt ugyan a nemzeti életre mint hajdan, s néhány hónap óta a kormánynak és országgyűlésnek széke lévén, tűzhelye volt ugyan a nemzeti mozgalomnak; de az ország élete koránt sem függött tőle. Az ország municipalis, lényegileg decentralizált szerkezete, mely a lefolyt századok alatt főéletelve volt a nemzet alkotmányos szabadságának, s mintegy azonosult magával annak politikai életével, bár az új, miniszterialis kormányforma által nem kevéssé meggyöngíttetett, még mindig birt annyi ruganyossággal, hogy a kormány máshonnan szintúgy folytathassa a háborút. És a bekövetkezett