Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Első fejezet. A közügyek Windischgratz bevonúltakor Badapestn 235 s Perczel az előtt is egész Szoboszlóig, Debreezen szom- MM. Jan. szédságába hátrált. Mind ezen vészterhes körülmények felett Kossuth s az ügyekbe avatottabbak már Görgeyre sem tekinthettek teljes bizalommal: pedig az ő serege volt a nemzet fegyvererejének magköve, melynek híí közremunkálása nélkül egy perczig sem lehetett reményleni a nemzet ügyének diadalát. Kossuthnak, minden csalódásai közt, melyekben szerencsétlen tapintatú emberismerete elégszer részeltette, Görgey ben már gyanított csalódása fájhatott leginkább. 0 Görgeyt inkább csak alkalmas voltának reményében, mint szerzett érdemeiért, mire még alkalma sem nyilt, emelte fel a vezérletre; s mi több, oly bizodalmat helyezett benne, hogy a képviselő' ház előtt becsületszavával állt érette jót, hogy bár mi körülmények közt is híve leend a hazának. Még ugyan nem lehetett Görgey viseletét hűtlenséggel bélyegezni; sőt oly kevés homályos, bizonytalan volt még e tekintetben az adat, hogy elhirtelenkedett vakmerőség vádja nélkül még jellemezni is alig lehetett a vezér magaviseletét. Azon rejtélyes szerepet azonban, melyet utóbb árulássá fejtett, már ez időben elkezdé játszani a kormány irányában. Kossuth még nem mondott felette ítéletet; de elébbeni bizodalmának szíves indulatát már nem ok nélkül borították el a gyanú fellegei. Különösen a moóri csatát illetőleg, azon véleményben volt felőle, hogy azt szándékosan veszteté el Perczellel, őt lehetőleg nem segítvén. Erre vonatkozólag mondja jan. 13-kai beszédében : „És ezután adjon nekünk az isten egyetértést, egyetértést vezéreink között, hogy egyik a másik dicsőségét ne irigyelje, és ne calculálja, hogy, ha amazt megsegítem, az lesz Magyarország vezére; ha nem segítem, elvesz népszerűsége." Azonban, mióta a fővárosból kivonult, ennél még sokkal súlyosabb gyanút is vont magára Görgey. Mihelyt Váczra ért, seregének főbb tisztjeit, kikkel bizodalmas viszonyban álla, maga köré gyűjtvén, velők a közelebb teendőkről tanácskozók. E tanácskozás eredménye két nagy fontosságú ok-