Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

10 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. litika hűtlensége s árulásai okoztak. De még az ilyféle lázas állapotban is annyira túlnyomó volt a lakosságban a rendtartás ösztöne, miképen egyik vagy másik közbizodalmú tisztvagy képviselőnek felszólalása is elég volt arra, hogy a csoportozatok szétoszoljanak, a csönd és nyugalom helyreálljon. Mi különösen a szabadelvű nemzeti pártot, vagy, helyesebben mondva, a maga jogai, törvényei, alkotmánya védelmére elszánt nemzet hasonlíthatatlanul nagyobb és, bátran mondhatni, jobb részét s annak kifolyását, a képviselőkart és kormánytestületet illeti, ebben csak két érzelem élt: a reactio elleni gyűlölet, és a haza megmentését kivánó kötelesség érzete. A reactio elleni gyűlölet a családi tűzhely, baráti találkozás és nyilvános gyülekezet köreiben, szószéken és hírlapokban, uton útfélen egyaránt hangosan, nem ritkán zajos kitörésekben nyilatkozott. De zsarnokságnak, terrorismusnak nyomára sem akadhatunk. Igaz ugyan, szószéken és hírlapokban a főkérdésekre, az udvar iránti politikára nézve nem igen lehetett hallani ellenkező véleményt. Ez azonban nem terrorismusnak, nem zsarnokságnak, hanem a nemzet érzelmi s véleményi egységének volt következménye. Az udvari reactio politikája az ország iránt oly áruló, oly kebellázitó volt, hogy nem igen találtatott az országban az erkölcsi érzetből annyira kivetkezett egyén, ki az udvarnak e politikáját helyeselni képes volt volna. És ha tán volt is titokban oly elfajzott, megromlott kebel, mely a nemzeti szabad alkotmányos életet kényuralomért kész lett volna áruba adni: azt nem a terrorismus, mi nem létezett, hanem a szégyenérzet, polgártársai megvetésének s a közgyalázatnak félelme tiltá el véleménye nyilvánításától, nem különben mint, például, az orgazdát hasonló érzet és félelem tiltja a rabló tetteinek magasztalása s pártolásától. De példát sem lehet idézni, melyben a nemzetnek a reactióval harczba keveredett része azok ellen, kik vele kezet fogni bár mi okból is nem akartak, terrorismust gyakorolt volna. Magyarország kevert fajú lakosságában voltak számtalan köz-