Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

208 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. gyűlés, vagy legalább annak egyes tagjai nagyobb számmal Pesten maradjanak, kikkel ellensúlyt képezhessen az eltávozott honvédelmi bizottmány s képviselők ellenében. A moóri csatavesztés hírének vétele után, deczember 31-kén, mind a két ház közös, zárt tanácskozmányban ült össze. A képviselőház már az előző napon felszólíttatá elnöke által a kormányt, adna felvilágosítást a seregek mozdulatairól s átalában a nemzeti ügy mibenlétéről. E kérdésre válaszolt ma Kossuth, és a seregek visszavonulását s annak okait fejtegetvén, egyszersmind azon indítványnyal lépett fel: határozná el az országgyűlés, hogy az a kormánynyal együtt Debreczenbe teendi át székhelyét. Mert bár teljes reménye van, rigymond, a nemzet igazságos ügyének véggyőzedelmében, megtörténhetik mégis, hogy a harcz, mely hihetőleg a főváros vidékén fog vívatni, szerencsétlenül üt ki; minek következtében zavarba jőne az ország kormánya s képviselete, mit megengedni nem szabad, ha csak az országot egy csatavesztés miatt elveszettnek s annak védelmét feladandónak nem tekintik a képviselők. Budapest szíve ugyan az országnak; de annak elvesztével még nem veszett el az ország. A török 150 évig birta Budát; az ország mégis fennmaradt. Mind a hazának, mind a seregnek tartozik avval az országgyűlés és a kormány, hogy mind a kettő oly állásba helyezze magát, miszerint nyilvánossá legyen, hogy az országot és hadsereget csatavesztés esetében sem adják fel; hanem el vannak határozva, folytatni a nemzet igazságos harczát, biztosítani a kormányzatot s az ország védelmének fennakadás nélküli folytathatását. Az indítvány, minden további vitatás nélkül felkiáltással fogadtatott el. A leendő székhely választása ellen sem emelkedett ellenszózat. A jelen körülmények közt kétségkívül az látszék legszükségesebbnek, hogy a kormány oly vidéken, oly helyen működhessék, hol a nemzeti harcz folytatására háborittatlanúl gyűjthessen elegendő fegyvererőt. Ily hely volt pedig a tiszántúli vidék, hol a Tisza, Hernád, Sajó, Bodrog,