Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet WindiscligráU fő- és mellékhadainak betörése. 185 volt, mintsem hogy vérengző szigorral tudott volna abba, ki- 18i0- Jan vált léha, tapasztalatlan tisztjeibe, több kitartást, szilárdságot önteni. Üjoncz tüzérségünk ugyan jó ideig védte különben is alkalmas állását; de miután balszárnyunk, a reá irányzott röppentyűk sivítása miatt megháborodva, hátrahúzódott, egész seregünk követte a rosz példát. Az ellenség azonban nem űzte a némi rendben hátrálókat. Azon körülmény, mond maga Mészáros, hogy a jobb szárny is a középre hatott vissza s minden zászlóalj helyéró'l egyenes irányban hátrált Miskolcz felé, a szőlőhegyekről lenéző ellenségben hihetőleg azon gondolatot ébresztette, hogy a mieink a kis csatát önkényt szakasztották félbe. E felett ügyes, bátor lovasütegünk néhány lövése az ellenségben is némi zavart okozott. Ennélfogva oly tűrhető rendben érkezett a sereg Miskolczra, hogy a csata ott némelyek által csaknem győzedelemnek hirdettetett. A veszteség egyébiránt csak néhány sebesültből állott. E csatavesztésnél nagyobb aggodalmat támasztott Mészárosban, a fővárosból vett hír, mely szerint tudtára adatott, hogy Windischgrátz már Budapest közelében van, az országgyűlés a kormánynyal Debreczenbe költözik; igyekezzék tehát minden áron visszaverni Kassáról az ellenséget, nehogy az a kormány új székhelyét háborgassa. Mészáros ennélfogva, miután intézkedéseket tett, hogy a A kassai szepesi felkelt nép Eperjes, — a zempléni nemzetőrség pedig ^^f™ Sziny felől háborgassa az ellenséget, — mi azonban egyik helytt sem vezetett czélra, deczember 2-kán Kassa felé indítá táborát s 4-kén az említett város és Bárcza közti magaslaton az őt készen váró ellenséget megtámadta. De Kassánál egyátalában nem virúlt babér újoncz, bátortalan seregünk számára. Alig nyitá meg az ellenség balszárnyunk ellen az ágyutüzet, midőn néhány bomba az ott felállított 53-dik honvédzászlóaljat s a hevesi önkénytes lovasságot annyira megzavarta, hogy azok nyomban futásnak eredtek. Pár perez múlva követte a balszárnyat a közép is, melyet a reá irányzott röppentyűk szokatlan látványa és sivítása szinte elbátortalaní-