Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

ötödik fejezet. WindischgráU fő- és mellélchadainak betörése. 183 ellenséget; míg végre a túlnyomó erőnek engedni kénytelen, 1848- Uecztörhető rendben vonúlt vissza. Mialatt a derék szepesiek a hidat védték s a futamlóknak, menekülésőkre, időt szereztek, az ellenség egy lovasszázada, oldalt, a Hernádon egy gázlót találván, azon a folyam jobb partjára kelt s futamlóinkat űzőbe venni készüle. Szerencsére, legelőbb is a lengyel légióra bukkant. Thworznicky, ennek parancsnoka, öreg, tapasztalt katona, 20—30 lépésnyire várja be csapatával a roliamlókat s ekkor tüzet parancsol; mi annyira megrettenti a sorait ritkulni látó ellenséget, hogy nyomban megfordul s nem gondol többé a mieink űzésére. Csak ezen dicséretes lélekjelenléttel s bátorsággal végrehajtott tett menté meg ágyúinkat az elfoglaltatástól s rendetlenül futamló csapatainkat nagyobb veszélytől. A lengyelek dicsőségében osztozott némileg a 42-dik honvédzászlóalj egy része is, mely daczára annak, hogy a csata előtt három nappal kapott csak fegyvert, derekasan támogatá a lengyel legiot futamlóink fedésében. Mintha csak a honvéd nevezetben rejlett volna az erő és bátorság varázsa : e zászlóalj nemcsak rendben vonúlt vissza, ha* nem Kassáról még mintegy 150 mázsa lőport is megmentett s a futamlók által elhányt lőfegyvereket is felszedte útjában,— míg ezrek, velők együtt ugyanazon vidék gyermekei s a harcz veszélyeit velők együtt először észlelők, hanyathomlok futamiának. Nehogy e csatavesztés, mely nagy aggodalmat szült a fővárosban, átalános lehangoltságot okozzon, Kossuth mind a képviselőházban, mind a lapokban kijelenté, miképen szem előtt lartva a rögtönzött sereg készületlenségét, a csatavesztés híre épen nem lepte meg a kormányt s a miatt nincs is ok aggodalomra; a kormány gondoskodott már, hogy ne csak Abauj, Szepes, Sáros, Gömör és Zemplén az ellenség háta mögött, előtte pedig Borsod, Heves s a Jászság és Kunság tömegesen keljen fel, hanem ezek gyámolítására oly rendes katonai erő is gyűljön össze Schlick ellenében, „miszerint ez is, miként elébb Róth tábornok, a nemzet fegyverszállítójává