Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. Windischgiatz fő- és mellélcnadainalt betörése. 179 Deczember közepén, midőn az ellenség minden oldal- 1848 Deezról megkezdé támadó működéseit, seregeink létszáma követ- A két fél k

,/i , 11 , , hadainak ezoleg állott : i.,.,„„;, A Feldunánál, Görgey Arthur vezérlete alatt 30,000 ember A morva határszéleken, Beniczky Lajos és Querlond alatt 3,000 „ Kassa táján, Pulszky Sándor alatt . . . 8,000 „ Erdély szélein, Csúcsánál, Zsibónál és NagyBányánál Czecz és Riczkó alatt . . 10,000 „ Aradnál, Máriássy, majd Gál Miklós alatt . 7,000 „ A bács-bánsági sereg, mely a felvonulásra már rendeletet vó'n, Damjanics és Vécsey alatt TT . 23,000 „ Eszéknél, Batthyáni Kázmér alatt .... 3,000 „ A Muraközben, Perczel Mór alatt .... 6,000 „ Komárom, Lipótvár, Munkács, Péter várad őrségei 15,000 „ összesen 105,000 ember, kiknek azonban legalább ötödrészét még mindig nemzetőrök vagy önkénytes csapatok alkották. Sorkatonaságunk ugyanis a régi magyar ezredekből csak 21 zászlóalj volt az országban. A teljesen felkészült honvédzászlóaljak száma még csak 35-re tehető; de alakulóban volt újabb 25 zászlóalj, melyek szinte nemsokára ellenség elébe küldettek. A régi tizenkét huszárezredből csak tíz, s ezek is hézagosan voltak benn a hazában; századaik száma a hetvenet nem haladta meg. Az újonnan felállítandó ezredekből még csak mintegy tizenkét század volt képes a szolgálatra. Fiatal tüzérségünk száma mintegy öt-hat ezerre ment, körülbelül 250 ágyúval. Windischgrátz, úgy látszik, csak azon hatás nyilvánulását akarta bevárni, melyet a trónváltozásra vonatkozó manifestumok fognának eredményezni; mert mihelyt az országgyűlés ellentállási határozata tudtára esett, azonnal kiadá parancsait a munkálatok megkezdésére. 12*