Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

ÖTÖDIK FEJEZET. Windischgrátz fő- és mellékhadainak betörése. A honvédelmi bizottmány, miként annak elevenítő lelke, 1848- NovKossuth, a schwechati ütközet után mondott beszédeiben kijelenté, azon reménynyel kecsegteté magát, hogy az ország meghódoltatására teljes hatalommal felruházott osztrák tábornagy a tél folytában nagyobb hadakkal nem fog működni. Ezen, eleinte semmi erősebb érvekkel nem támogatható s inkább csak a nemzet pillanatnyi megnyugtatása végett kimondott reményben mindinkább megerősíté Kossuthot az, hogy Windischgrátz november folytában csakugyan nem nyugtalanítá az országot. Kivéve Puchner erdélyi s a temesváriak bánsági működéseit, az ellenség mindenütt szünetelt; Puchner is csak védő állást foglalt el, miután hadainkat Erdélyből kiszorította. De bár azon remény, hogy az ellenség tavaszig halasztja betörését, egyátalában nem csökkenté a honvédelmi bizottmány buzgalmát az ellentállás készületeiben; minthogy azonban e készületek, ezer akadályoktól gátolva, minden buzgalom daczára sem haladhattak kielégítő gyorsasággal: minden hazafi keblét mély aggodalom lepte meg, midőn pár nappal a trónváltozást illető határozat után mind bizonyosabb hírek érkezének, hogy az ellenség mindenfelől mozog : Windischgrátz a Eeldunánál, Simunics Morvában, Puchner Erdélyben, Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 12