Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik fejezet. A trónváltozás. 169 vezetése alatt álltak, még néhány más kitűnő hazafit is mind 1848- I)ocz: a képviselő mind a felső házból számított tagjai közé. Ilyen volt, hogy többeket ne említsünk, gr. Batthyáni Lajos, ilyen Deák, Klauzál, b. Wesselényi Miklós, ilyen a képviselő ház elnöke, Pázmándy Dénes stb. Azonban e párt is, többnyire az ősi jogokhoz, alkotmányos szabadsághoz szívvel-lélekkel ragaszkodó hazafiakból állván, nem oly szándékkal vonakodott elfogadni a háború-politikát s vált el az azt követő többségtől, mintha ama másik alternatívához állani, a nemzet alkotmányáról lemondani, az önálló országot osztrák császársági tartománynyá tenni hajlandó volt volna. Nem; a nemzeti jogok fentartásáért maga Kossuth sem buzgott inkább, mint például Batthyáni, Deák, "Wesselényi, s velők együtt számos más elvrokon. De nem járultak a háború-politikához, mert a végdiadalhoz nem volt reményök; mert remegtek, a fegyver kétes szerencséjétől függeszteni fel a nemzet legdrágább kincseit, politikai lételét, alkotmányát; mert lángoló honszerelmökben annyi keserű tapasztalatok után sem tudtak még megválni a bár nagy áldozatokba kerülhető, de a lényeget megmenthető békés kiegyenlítés reményétől, nem hihetvén, hogy a dynasztia, melyet nemcsak számos törvények és szerződések ereje, hanem józanul felfogott saját érdeke is kötelez mérsékletre s az ország jogainak tiszteletben tartására, semmi áron ne lenne hajlandó egy alkotmányszerű kiegyenlítésre. Ok a békét, bármi áldozatba kerüljön, az alkotmány lényegének megőrzésére biztosabbnak tartották a háborúnál, melyben a hazának bizonyos romlását vélték szemlélni. És ennél fogva nagy áldozatokra is készek lévén, azt hitték, csak tudatni kell ezt a dynasztiával s ez is hajlandóbb lesz hüvelyébe dugni a kivont kardot, elfogadni a békét, mint egy oly háborút kezdeni, melyet végkimenetében nem csak igen véressé s minden esetre felette károssá, hanem még kétségessé is tehet a nemzet elkeseredése s kétségbeesése. Mivel ők, áldozatkészségükben, habár nehéznek, de mégis lehetségesnek tartották a megoldást: nem hitték