Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik fejezet. A trónváltozás. 159 lezett, lemondatott, s azon szándékkal emelte helyébe 18í8- Decz­Ferencz-Józsefet, hogy ő magát meg nem koronáztatván, s az alkotmányra meg nem esküdvén, az esküszegés vádja nélkül semíthesse meg. Es végre, mivel a történtek után nem lehetett kétségben az udvari reactio, hogy a magyar nemzet önfeláldozó bátor­sággal, a haza és szabadság szeretetének lelkesedésével vé­dendi megtámadott ó'si alkotmányát; s ennél fogva egyelőre is sejtették, hogy csak kemény, véres harczok után sikerül­het leigázniok a nemzetet : hihetőleg e tekintetnek is volt némi befolyása a trónváltozásra. A betegsége miatt tehetet­len, testre lélekre gyönge császár-király helyébe egy ifjú fejedelmet emeltek fel a trónra, ki az osztrák sereget, melyet semmi eszme által nem lelkesíthetének, szükség esetén sze­mélyes vezérlete által tüzelje fel a véres harczra. Ferdinánd azonban sokat tartott a császárság s király­ság birtokára, s egyátaljában nem volt reábirható, hogy arról önként mondjon le. A reactio tehát egy palota forradalmat készített, melynek részleteit azonban eddigelé titok homálya fedi. Közhírre csak annyi jutott, hogy miután Ferdinánd minden kérelmek s rábeszéléseknek, melyekkel őt önkéntes lemondásra birni törekedtek, állhatatosan ellenszegült, ijesz­tésekkel kezdének hatni félénk kedélyére. Néplázadást tün­tettek fel előtte, mely semmi egyébbel nem volna lecsilapit­ható, mint a császár lemondása által. A vérontástól külö­nösen iszonyodó Ferdinánd erre minden további ellenszegülés nélkül aláirta volna az elébe nyújtott lemondási oklevelet. Ezen okmány szóról szóra következő : „Mi első Ferdinánd, Isten kedvező kegyelméből ausztriai A trónváito­, , B zási okmány. császár, Magyar- és Csehország e néven ötödik királya, Er­dély nagyfejedelme stb. Visszatekintve uralkodásunk tizen­három évet meghaladott folyamatára, megnyugtató reánk nézve azon tiszta öntudat, hogy az isteni gondviselés kegyel­méből nyert minden erőnk s tehetségeink, szívünk minden szándéka, uralkodói minden hatalmunk, népeink valásosságá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom