Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik fejezet. A trónyáltozás. 157 tástól iszonyodó jellemével : miszerint a világgal lehetetlen 1848- Deczelhitetniük, hogy mit az ő neve alatt eddigelé tettek s mit még utóbb tenni szándékoztak, valósággal az ő szabad akaratának nyilatkozatai s kifolyásai volnának. Attól is tartottak, hogy, miként már Magyarországban tökéletesen napvilágra jött, úgy a külföldön is egész Európa előtt világossá leend, mikép mind azon, horvát, rácz és oláh lázadások, melyekről Ők azt szerették volna elhitetni, hogy egyedül a magyarok zsarnoksága s elnyomó uralkodása miatt, nemzeti érzetből, s minden idegen ok s befolyás hozzájárulta nélkül támadtak, — nem egyebek, mint az ő ármányaik, ámító cselszövényeik s izgatásaik szüleménye. Es most, midó'n e lázadások már erős lángra gyúltak, s több izgatásra részökről nem volt szükség, egy oly nagy fontosságú politikai változással kivántak fellépni, mely Európa figyelmét egészen magára vonja; s az ő ármányaik, melyekkel azon elámított népeket lázadásra izgatták, az új fejedelem kormánya alatt feledékenységbe merüljenek. De nem kevesbbé tarthattak magától Ferdinándtól. 0, bár nyavalyája következtében gyönge, de egyszersmind szelid, jószívű is vala, ki minden vérengzéstől iszonyodott. Értelmének gyöngesége mellett is élénken élt öntudatában az eskü, melyet Magyarország jogai s alkotmánya fentartására mondott. Féltek tehát, hogy végre mégis tudomására jöhet, miként éltek vissza királyi nevével, miként sértették meg kir. esküjét, s mily vérengzésekre izgatták a külön népfajokat : ez esetben pedig attól kellé tartamok, hogy jószívűségénél fogva a kibékülés ösvényére lépend jogérzete s lelkiösmeretessége gátot vetend terveik elébe, melyek a joggal, törvénynyel s esküjével ellenkeztek. Úgy látszik továbbá, hogy miután a népek egymás iránti fajgyűlölete, melyet ármányosan fölébresztettek, oly iszonyú lángokban tört ki, oly borzasztó vérengzések s pusztításoknak lőn forrásává : magok a reactio vezérei is eliszonyodtak eddig felhasznált eszközeik erkölcstelenségétől; s unni kezdék,