Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Harmadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvosztéig. 147 kérdés felett kezdett tanácskozni: védessék-e vagy feladassák a város ? A többség házaikat, vagyonukat a feldulástól féltve, arra hajólt, hogy a fegyveres erőnek s az állományi javaknak kiszállítása után, a város az ellenséggel alkudozásba ereszkedjék. Az utczákon jó érzelműek és reactionariusok különféle értelemben szónokoltak a fel- s alászaladgáló tömeg előtt. Végre egy osztály Makray László lovas őrnagy vezénylete alatt Szamosfalván, közel a városhoz, feltartóztatja az ellenséget, ki a közzavarban különben ellentállás nélkül benyomulhat vala a városba. A vezéreiben bizodalmát vesztett, só't azokat nyilván árulással vádoló nép, Vayt az utczákon szertehurczolá, miközben reá két lövés is történt. Menekülését az ingerűit tömeg kezeiből csak Czecz, ó'rnagy s táborkari főnöknek köszönhette. Másrészről az ingerűit nép az árulónak tartott Baldaccit is fogságba tette. A város előtt tanyázó katonaság erre fölháborodott; sokan elhagyták állomásukat s besietének vezérük kiszabadítására, mi gróf Mikes Kelemen ezredes közbejöttére meg is történt. Baldacci e sérelem miatt boszús, a sereget odahagyván, Pestre sietett, hol aztán haditörvényszék elébe állíttatott. Ily kétségbeejtő zavarban álltak a város dolgai, midőn este Szamosfalváról jelentés érkezik, hogy seregünk odarendelt osztálya, különösen a Il ik honvédzászlóalj TJrbánt megtámadván megfutamította. A hir, mint képzelhető, nagy örömrivalgással fogadtatott; de Kolozsvár ügyének nem adott jobb fordulatot. Az éj beálltával a zavargás lecsendesült, az összegyűlt hadi tanács pedig abban állapodott meg, hogy miután a sereg egy része a zavarban már feloszlott, s alig remélhető, hogy a még együtt maradtak az ellenség rendes katonaságával megmérkőzhessenek, s végre a város kímélése tekintetéből is, mely minden magyar városok közöl még egy maga maradt ment a pusztítástól, a sereg másnap NagyVáradra vonuljon vissza. E végzés végrehajtása még azon éjjel megkezdetett; és mivel a vezérek az ellenség mozdulatairól s terveiről egyáta10*