Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kivonultáig. 113 hadjáratokban kivívott dicsőségüket nem csak megőrizték, 1S49- Jlinhanem öregbítették is későbbi győzedelmeikkel. Bánságban leírhatatlan volt a gyász és rettegés, melybe A Mnsási - nép kivána magyar és nemet helységek annál mélyebben merültek, aoriása. mennél tovább távoztak tőlök a magyar seregek; mert Vukovicsnak e községek feletti aggályai, fájdalom, igen is alaposaknak bizonyultak be. Mik voltak következményei azon népszerűvé lett tanácsnak, hogy a nép a kivonuló sereget kövesse, eléggé kitűnik egy hiteles szemtanú hivatalos jelentéséből, ki, mint a sereg élelmezési biztosa, a Torontál megyei tisztviselők közt utolsó távozott Becskerekről. „Szívszaggató volt — úgymond — látni, a menekülő magyarok hosszú vonalait. A meddig a láthatár terjed, az utakon szekér szekeret ért. Torda, Magyar-Cserna, Sz.-Mihály, Udvarnok, TótAradácz, Török-Becse, Török-Kanisza, Csóka stb. magyar népe mind kivándorlott; 60,000 ember földönfutóvá lett. Sokan el sem érték a Maros vagy Tisza partját, hanem fáradtságtól elnyomatva dőltek el útfélen. Mindnyájan gyalogoltak; mert annyit raktak szekereikre, a mennyit marhájok elbirt. Kun-László ideje látszék megújulni, emberek tolták a taligát, hogy a nagy sárban kiállott vonómarhának segítsenek. Kinek szekere nem volt, prédául hagyta oda vagyonát. Boszúsan szidták a ráczokat és az urakat, kik a háborút kezdették. „Azért küzdöttünk, — így jajveszéklének — azért áldoztunk hét hónapig, hogy végre így dobjanak oda martalékul a ráczoknak." A nép többnyire Makónak s Földeáknak tartott. Mindazáltal Szeged vidéke is hamar megtelt a menekülőkkel, miként a szegedi hadválasztmánynak a honvédelmi bizottmányhoz jan. 24-kén intézett jelentése bizonyítja : „Az alvidéki táborok feljebb mozdításával — igy szól a jelentés — sejtelmeink borzasztó valóságban teljesültek. Bács és Torontál évszázados telepítvényei enyészetre jutottak. Vidékünk a leggyászosabb népvándorlás színhelyévé vált. Ezen iszonyatos állapot bekövetkezhetésére a népet senki sem figyelmeztetéj Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 8