Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

98 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848- Nov- A szerbekkel folytatott békealku megszakadta után A uov 30 kai bács-bánsági vezéreink egy közönséges támadást szándékoztámadómun- tak intézni őrvonalunk egész hosszában. A tervet Vetter tábornok, Kiss Ernő távollétében, a bánsági hadak helyettes fővezére, akként fogalmazá, hogy a bal szárnyon Maderspach alezredes Fehértemplomból az ördöghídját, Kiss Pál őrnagy, a középen, Verseczről Alibunárt, Vetter maga Nagy-Becskerekről Tomassováczot támadja meg. A munkálat azonban, mely november 30-kán intézteték, csak a balszárnyon, Maderspach által hajtatott végre teljes sükerrel. 0 sűrű köd által fedve, reggeli hét óra tájban, alig ezer főből álló kisded hadával észrevétlenül Ordöghídja előtt termett, hol 2500 szerb hét ágyúval táborozék. Ördöghídján seregét az ellenség élénk ágyútüze daczára szerencsésen átvezetvén, harmadfél órai harcz után, a sánczokból szuronyt szegezve űzte ki az ellenséget; mely mintegy 70 halott és sebesült s 15 fogoly hátrahagyásával szerteszét futván, a köd miatt csak kevéssé űzethetett; a tábor azonban feldulatott, a sánezok lerontattak. Ezek közt három ágyú, melyek egyike 12-fontos, 8 császári lőszerszekér s kétezernél több ágyutöltény esett a győzők kezébe. A vezéren kivűl, ki az egész munkálat lelke volt, Abankourt lengyel hadnagy, Sándor kapitány, Jekelfalusy és Keresztesy hadnagyok tűntették ki leginkább magokat. A szerbek súlyosan érezték az ördoghídi csapást; a pancsovai odbor deczember 7-én kelt körlevelében siralmas hangon hányta a végvidékiek szemére, hogy oly könynyen megadják magokat, s a kitartó szerémiek és szerviánok példáját állítá szemök elébe. Az ördöghídi győzedelem következtében Fehértemplom mindaddig háboríttatlanúl maradt, mígnem hadaink az egész bánságot elhagyták. De csakis ez volt az egyetlen győzedelem e napon a magyarok részéről. Kiss Pál, kinek feladata volt az alibu-nári tábor megvétele, Nikolincze és Karlsdorf mellett szét- 'Y> vert ugyan egy szerb csapatot; de midőn Alibunárról egy, a magáénál sokkal erősebb hadat látott közeledni, ő vonult