Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A kies-bánsági háború hadaink kivouultáig. 91 400 csongrádi gyalog nemzetőrrel is szaporodott. Az erélyes 181v N'IV vezér azonnal a legnagyobb rendet s fegyelmet hozta be a seregbe; előtte mindenki félt akár hazafiúi buzgalmában habozónak, akár kötelessége teljesítésében hanyagnak látszatni. November 2-kán egy dzsidás csapat nagy oláh néptömegtől kisértetve, indult meg Versecz felé Csákovárról; de már Vojtekről visszahúzódott elébbi állomására. Damjanics a temesváriak ezen óvatosságából meggyőződvén, hogy azok magokat gyöngéknek tartják s Versecz általok nem fog háborgattatni, november 9-kén a 9-dik honvédzászlóalj két, a harmadiknak egy századával, fél század Würtemberg-huszárral s a Rózsa Sándor-féle száz főnyi lovas csapattal Strázsa (Lagerdorf) felé indult, honnan a szerbek a Versecz és Fehér- A stlAzS!li csata. templom közti összeköttetést megnehezítették. E helyet két várda, három ágyú és 1200 jól fegyverzett ember védte. A szerbek a magyar sereg közeledtekor erősen kezdének ágyúzni; de a Freudenreich főhadnagy által vezérlett tüzéreink ágyúikat hamar elnémíták. Majd heves harcz kezdődött kézifegyverrel. Tiszteink itt a példájával is ösztönző erélyes vezér alatt sok hős tettet vittek végbe. Legkitűnőbb volt köztök a félszemű Földváry Károly kapitány, ki honvédéi élén első tört be a helységbe. A két század vörös sapkás — így nevezték fövegökről a 9-dik zászlóaljat — oroszláni bátorsággal harczolt. A szerbek végre makacs ellentállás után kénytelenek voltak engedni a magyarok heves rohamainak; s midőn a faluból a Karas folyóhoz hátráltak, a soraikba halált és rettegést hozó huszároktól vétettek űzőbe, míg nem rendetlen futásban teljesen szétszórattak. Lagerdorf felgyújtatott, a várdák és sánezok leromboltattak. A diadal azonban érzékeny veszteséggel lőn megvásárolva. A közlegénységből ugyan alig estek el és sebesültek meg összesen húszan; a tisztek közöl azonban, kik ez nap vetélkedtek hősies tettekben, a derék huszárhadnagy Resser s a szép reményű Fáy Gyula esett áldozatul. A tiszteken kivűl Damjanics még különösen Parcsetics Zsigmond nemzetőri őrnagyot, ki alatt lova is lelövetett,