Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Első könyv: Az átalakúlás válságai
Hatodik fejezet. Budapesti események. Bécs ujabb forradalma. 183 ezentúl több erélyt s határozottságot fejteni ki a közügyek |sK M,!u igazgatásában. A katonai erőszak okozóinak megfenyitését oly hangosan követeié a közönség, hogy azt nemcsak mellőzni, de halasztani sem lehetett. Az esemény részleteinek megvizsgálására Zoltán János belügyi államtitkár elnöklete alatt haladék nélkül vegyes bizottmány küldetett ki; b. Lederer Ignácz hivatalától í'elfüggesztetett, s a főhadi kormányszék elnökévé b. Boyneburg altábornagy neveztetett ki. Minthogy pedig Lederer, a botrány utáni napon, minden jelentés nélkül Bécsbe távozott, a vizsgáló bizottmány pedig őt magát is terheltnek nyilvánította: Eszterházy, a király személye mellett székelő miniszter felszólíttatott, hogy Lederer megjelenését a biróság előtt az illető helyen szorgalmazza. E birói vizsgálatok néhány napig élénken foglarkodta- A máj. 15-kei ták a fővárosi közönséget. De nem sokára egy más, nagy Bécsben, fontosságú esemény ragadta magára a közfigyelmet. Híre érkezett, hogy május 15-én ismét forradalom tört ki Bécsben; minek következtében az ideiglenes alkotmány megsemmisíttetett, s helyette az általános szavazat]og s egykamarás parlament kiáltatott ki az új közjog alapjául. Majd ismét azon újabb tudósítás lepte meg közönségünket, hogy Bécsben anarchia dúl s a császár, ezen újabb zavargás által kedélyében mélyen sértve, Bécset udvarával együtt titkon elhagyta és Innsbruck felé vette útját. E hírek rendkívüli hatást okoztak fővárosunkban. A mult napokban kissé nyugtalan közönségünket mintegy varázsütéssel komoly eszméletre téritették; minek következtében a közérzület hangos roszalásban tört ki a cseh panszlavismus ellen, melynek hívei arról vádoltattak, hogy ők s csak a végett bujtották fel a néptömeget, hogy a császárt s udvarát Bécsből eltávolítsák és nagy szláv birodalmi ábrándjaik könnyebb létesíthetése végett Prágába csalják. Részvéttel vádoltatott e zavargásban a megbukott bureaukratia is, mely a császárt s udvarát folyton keblében óhajtó
