Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

70 Első könyv. Az átalakulás válságai. örömmel fogadta a minisztérium ezen intézkedését. Más részök azonban a meghiúsult önzés keserűségével tért vissza Erdélybe, a szász bureaukratákkal s patríciusokkal folytatandók azontúl is a reactio érdekében kezdett ármányaikat. Erdély ekképen törvényesen egyesítve lévén Magyarországgal, a minisztérium annak kormányzatát tényleg átvette. A Bécsben székelő udvari kanczelláriát megszüntetvén, annak teendőit s hivatalnokait az illető minisztériumok közt osztotta fel. A tartomány közvetlen kormányára pedig addig is, míg ott a közigazgatás szerveztetnék s a középpontival egybeolvasztatnék, b. Vay Miklós koronaőr, kit e hivatásra az Erdély lakosságának nagy részénél divatos protestáns vallása, mérsékelt politikai színezete, sima finom modora, s diplomatái ügyessége különösen ajánlani látszék, oly reményben nevezte ki teljes hatalmú kormánybiztossá, hogy az ő eszélyes igazgatása, nem különben mint a közös szabadság éldelete rövid idő alatt kiegyenlítend minden érdeket, kiengesztelendi a féltékeny vagy önző kedélyeket. A közbéke néhány hónapig nem is háboríttatott meg Erdélyben, vagy, mint az unió után divatossá lett azt nevezni, a Királyhágón túl. Mert, bár a szász bureaukraták és patríciusok s a románok egy felekezete koránt sem nyugodtak meg a ténynyé vált unióban; de mivel az udvari reactiopárt még nem látá megérkezettnek a kitörés óráját: az izgatás ugyan szakadatlanul, de csak alattomosan folyt a tartományban. Sőt midőn a magyar birodalom országgyűlése Pestre, július 2-kára, kihirdettetett, mind a szászok, mind az oláhok megválasztották s felküldték képviselőiket.