Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

58 Első könyv. Az átalakulás válságai. 1848. Május. g nehogy tán mások is kezdjenek ily értelemben szólani, Barnucz más tárgyra fordítá a nép figyelmét. Az említett Mikás egy ifjú oláh nemes, ki elébb magát magyarosan Mikesnek nevezte, s pár évvel elébb a jobbágyok sorsának javítására czélzó reformokat, különösen az Örökváltságot, a megyei gyűlésen begyűjtött kortesek által megbuktatni segített, a megyei hatóságtól nem rég veszélyes bujtogatásai miatt elfogatott. Barnucz most mellette szólalt fel s úgy állitá fel őt a nép előtt, mintha a nép érdekeinek védelmében esett volna a „zsarnokok" áldozatává. Indítványt tőn ezután, hogy a kormányzóhoz azonnal egy küldöttség indíttassék, Mikás szabadon bocsáttatásának kieszközlése végett. Előadását a nép helyesió' zajjal kiséré; a tömegek közt sürgő kolomposok pedig fel-felkiáltának; ha Mikást ki nem adják, tömegesen mennek kiszabadítására; most szabadság van : beszédeiért tehát senkit sem lehet elfogni; beszélhet mindenki a mit s a mint akar. Egy ifjú ezután a fogolynak jelenlévő atyát vezette az álványra. Az aggastyán, jó módú birtokos, kiről azonban azt beszélték, hogy jobbágyaival elébb épen nem atyailag bánt volna, ilyképen szóla: „Románok, testvérek! íme előttetek a zsarnokság igája alatt megtört öreg, kinek fia a szabadság igéiért rabságban szenved!" „Le a zsarnokokkal! A foglyot azonnal ki kell szabadítani!-' — dörgé erre a kolomposaitól betanított tömeg. Ezen s hasonló szónoklatok s jelenetek közt folyt le az „előleges tanácskozmány", melynek, mint látszik, nem volt más czélja, mint a nép szenvedélyeinek felingerlése. A más napi ülés, melyet Szabó tanácsos és kormányszéki biztos, az oláh nép előbbkelői, papok, ügyvédek, birtokosok gyülekezetében nyitott meg, egy a kormányhoz küldendő kérelmet vitatott meg, melynek egyes pontjai rövid kérdésekben a népnek is tudtára adattak, hogy a betanított „igennel" vagy „nemmel" mondja ki reá sanctióját. A tizenhat pontból álló kérelem, melylyel aztán Lemény püspök az erdélyi országgyűlésre, Saguna püspök, Nopcsa Vaszilika s más harmincz