Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

Harmadik fejezet. Erdély viaszakapcsoltatása. 55 Annál többet hallgatott a nép Saguna püspökre, ki 184S- "i"­már egyházi állásánál fogva is feltételetlen engedelmesség­gel s bizalommal találkozott; s kit, mivel a higadt, mérsé­kelt, agg Lemény püspök szerényen háttérbe vonult, fő irányadónak lehet tekinteni. A többi románok közt jelleme, tehetségei s míveltsége tekintetében kétség kivül legkitűnőbb volt Baricz Gí-yörgy; de, ha az ő szava volt is legnyomaté­kosabb a higgadtabb tanácskozásban, a népre legnagyobb befolyást a szenvedélyes Barnusz gyakorolt, mellette még azonban e nyilatkozatot közlöm, kénytelen vagyok egyszersmind a ma­gam igazolása végett kijelenteni, hogy a miket én b. Nopcsa Lászlóról bár csak mint puszta gyanút s elterjedt híreket irtam, koránt sem a le­vegőből vettem, sem könnyelmű meggondolatlansággal nem irtam. Fő forrásaim azokra nézve a velem élő komolyabb száműzöttek valának, s köztök minden mások felett gr. Teleki László. Kinyomatás előtt pedig mind vele, mind másokkal is közlém az Írottakat, s valamennyien, még az e nyilatkozatot aláirt Komáromy György is helyeselte az előadást. Mi több, maga a gyanúsított férfiú jeles fia kénytelen volt megvallani, hogy ezeket maga is hallotta. En pedig szinte csak mint híreket közlöm a közlötteket. A b. Nopcsa Ferencz által nekem hitelesített másolatban átnyújtott nyilatkozat ím a következő : A folyó 1865-ik évben Genfben megjelent és püspök Horváth Mihály úr által Íratott Magyarország függentlenségi har­czának történetiben az első kötet 53-ik lapján, egy kósza és alaptalan liín ken épült nyilatkozat jelent meg, mely nemes Hunyadmegye volt fő­ispánja, báró Nopcsa László úr becsületét épen oly érzékenyül mint mél­tatlanúl sérti. Alólirtak, kik az 1848-ik év előtti körülményekkel ismere­tesek voltunk és vagyunk, — mellőzve Nopcsa Lászlónak az 1848-ban május 15-én Balázsfalván tartott oláh gyűlésen lett megjelenését s azon előtti ismeretesebb indokokat, melyek őtet az ottani megjelenésre vezé­relték s talán kényszeríthették, — az említett czikkben foglalt állításo­kat, levegőből vett kósza híreknek nyilvánítjuk; Nopcsa László tud­tunkra — sem hivatalos körében, sem magánéletében semmi olyat nem követett el, mi a becsület és lovagiasság rendszabályaival ellenkezésben lett volna, — annak okáért midőn ezen lelkiismeretes meggyőződésünkön épült nyilatkozatunkat megteszszük, csak is az igazságszeretetnek és mél­tányosságnak hódolunk. — Kelt Kolozsvárt 1865. deczember 9-én. B, Bornemisza János m. p., k. kormányszéki tanácsos, g. Mikó Imre m p., g. Bánffy Miklós m. p., g. Kun Kocsárd m. p., b. Kemény Ferencz m. p., gr. Gyulay Lajos m. p,. b. Apor Károly m. p., Barcsay László m. p.. Komáromy György m. p

Next

/
Oldalképek
Tartalom