Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

40 Első könyv. Az átalakulás válságai. '• April- egy szó által hangzott vissza : e szó a Magyarországgal való egyesülés vala, mi reája is kiterjesztendő' volt az új vívmányok, jogegyenló'ség, képviseleti törvényhozás, független, feleló's kormány áldásait. Erdélyben, mint tudjuk, még károsabban gazdálkodott, mint Magyarországon, a bécsi kormány kényuralma. A kolozsvári kormányszék csak árnyékát s némi formáit tartotta meg az alkotmányos kormánynak, melyet valósággal a bécsi minisztérium kénye szerint intézett a befolyásától függó' erdélyi udvari kanczellár által. Országgyűlései, melyek huszonkét évi szünet után 1834 óta időnkint egybehívattak, az alkotmányos életnek semmi eró't nem kölcsönözhettek; só't azoknak majdnem mindegyike egy-egy elemét rontá meg az alkotmányosságnak. Ha az ellenzék nagyobb erélyt fejtett ki, maga az alkotmány is felfüggesztetett. Azonban, a bécsi absolutismusnak ezen döntó' befolyásán kivül is, már maga az alkotmány által igen szűk körre volt szorítva Erdélyben a szabadság. Politikai jogokkal csak a magyar nemesség, a magyarokkal egy eredetű s nyelvű székelyek s a Xll-dik században megtelepült szászok birtak. Más szóval, csak a magyar, székely és szász nemzetiség volt törvényesen elismerve s alkotmányos jogokkal felruházva. A legnagyobb számban lévó' oláh népnek, mely egymaga körülbelül annyi, mint ama három együtt véve*), nem volt politikai nemzetisége; az, mint ilyen, semmi joggal sem dicsekedhetett. Igaz ugyan, hogy valamint a magyarok közó'l is csak a nemesek birtak politikai jogokkal: úgy ezekben a különben oláh származásúak is részesültek, ha nemesek valának. Ezen nemes oláhok azonban nem a jogtalan oláh, hanem a magyar nemzet tagjai gyanánt tekintettek; s mivel önmagok is magyaroknak kivántak tekintetni, a magyar nemzettel egybeolvadtak. *) A magyarok száma mintegy 450,000, a székelyeké 350,000, a szászoké 200,000, az oláhoké 1,050,000.