Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Harmadik könyv: A reactio nyilt fellépése az ország függetlensége ellen

Második fejezet. Jellasicd betörése. 471 ment, hogy a nemzeti szabadság s önállóság sírja fölött [ kívánnák helyreállíttatni a dolgok régi rendét, mely minthogy csak az ő fegyverük által, erőszakosan lett volna fen tartható, nekik is vissza fogná adni testületi kiváltságaikat s aralmokat a polgári rend fölött. Ez lévén neveltetése, ez szelleme a katonaságnak, nem lehet csodálni, hogy a katonatisztek nagy része nem igen érzett magában lelkesedést, harczolni megtámadott hazájáért ; kivált miután Jellasics vakmerő' betöró'sébó'l eléggé megérthették, ha különben titkon nem izgattattak s csábíttattak volna is, hogy bár a „császártól" nincs is talán irott parancsa a betörésre, azt mégis csak a dynasztia megegyeztével bátorkodott cselekedni. Ilyen volt egyebek közt a több nagyúri családainkkal rokonságban álló Melczer ezredes, ki annál inkább megérdemli a névszerinti megemlíttetést, mennél nagyobb kitííntetésben részesült kormányunk részéről. Őt Mészáros hadügyminiszter, bár személye szerint ismeretlent, rokona Török gróf ajánlatára, hadügyi alstátustitkárrá nevezte. Augusztus elején ezredéből Pestre érkezvén, alig vette át e hivatalt, midőn Batthyáni által a lemondott Ottinger helyébe, a drávai tábor vezérletére küldetett. De Melczer nemcsak hazafiúi lelkesedést, hanem még hűséget sem hozott keblében hazájának, nemzetének ügye iránt; s mihelyt ezt a hónap folytában bonyolódni látá, elbocsáttatásáért folyamodott; s ezt megnyervén, Bécsbe távozott, hogy utóbb, az osztrákorosz invasio alatt, mint nyilvános honáruló, hazája ellen fogjon fegyvert. Ezen s hasonló korcs honfiak nagy tömegében annál méltóbb a dicséretre azon hadi tisztek magaviselete, kik legyőzve magokban a testületi szellem sugallatait, legyőzve az előítéleteket, melyekben nevekedtek, hazájok iránti kötelességüket híven teljesítették, s magoknak ez által halhatatlan nevet vívtak ki hazájok, nemzetök történelmében. Ezek közt néhány főrangú tiszt után méltán első helyen említendők a királyi testőrcsapat tagjai, kik, mihelyt