Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Második könyv: A szerb lázadás és a horvát pártütés tényleges kitörése

NEGYEDIK EE.JEZET. A horvát pártütés és a szerb lázadás aug. végéig. Mialatt az országgyűlés e munkálatokkal foglalkodék, 1S1H A,Uí a haza körülményei mind aggasztóbbakká váltak; a veszély, melyet a reactio ellene alattomban előkészített, lépésről lépésre közeledett. Jellasics, Bécsből hazatérvén, augusztus 6-kán egy nyi- Je,,asic8eiői készületei d latkozványt bocsátott a horvát néphez, melyben miután el- betörésre, mondta, hogy találkozása a magyar miniszterekkel János i'őherczeg előtt czélra nem vezetett, pártjának ingerültségét a magyarok ellen élesztendő, politikai vértanúként mutatta be magát nemzetének. „!Sem személyes veszély, lígymond, sem azon mély sérelem és megalázás, mely a június 10-kei nyilvánosan még vissza nem vont maniíéstumból reá háramlik, nem gátolhatja őt abban, hogy szeretett honfitársainak, úgy Horvát-, Tót- és Dalmátországban, mint a szerb vajdaságban békéjét és szabadságát megőrizze." Ámbár ő Bécsben Batthyáni elnökminiszternek azt igérte volt hogy, ha a magyar tábor a Drávától távozik, seregeit ő is szétoszlatandja : mindazáltal, be sem várva a drávai magyar had mozdulatát, mihelyt Zágrábba visszatért, a legnagyobb erélylyel s buzgalommal szaporitá és szervézé Várasd körüli táborát. Az ottocsányi ezred egy zászlóalja augusztus 9-kén Zágrábba érkezvén, ahhoz a szemle alkalmával következő szavakat intéze : „Barátim, nem sokára a Dráva mellett leendőnk, s tizennégy nap