Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Második könyv: A szerb lázadás és a horvát pártütés tényleges kitörése
348 Második könyv. A szerb és horvát lázadás kezdete. A»g önfeláldozó honszeretetében, hogy a függetlenségi harcz alatt az övé a legnagyobb dicsőség. A nép ezen nagysága a honszeretet kimeríthetlenségében, az önfeláldozás készségében minden egyéb jelenetet hasonlíthatlanul túlhalad fényével. Ha lelkünkben az események egész tömegén keresztül röpülünk, leborulni kényteleníttetünk e nagyság előtt. Azonban, bár a kormány felszólításaira a nemzetőrök a társaság minden osztályaiból szinte vetélkedve siettek is a táborba : a nemzetőrökre egyedül még sem lehetett bízni a haza védelmét. A nemzetőrség, még ha tökéletesen be van is tanítva, természeténél fogva alkalmatlan hosszabb háború viselésére. A magyar nemzetőrséggel pedig, mely még kiképezve s begyakorolva nem volt, annál kevésbbé lehetett sükeresen folytatni a háborút, mivel őket a legsürgetőbb mezei munkák évszakában rendes foglalkodásaiktól hosszú ideig elvonni nem lehetvén, minduntalan újakkal s épen akkor kellett felváltani, midőn a fegyverforgatást, a harcz folyama alatt némileg betanúlván, leghasznosabb szolgálatot tehettek volna. Egy erős, rendes hadsereg gyors kiállítása lőn tehát a legsürgetőbb feladat. Azon kevés régi katonaság, mely a magyar ezredekből az országban volt, hasonlókép azon tíz zászlóalj is, mely a nyár elején toborzás által állíttatott ki, a háborút már tüzesen megkezdett szerbekkel annyira el vala foglalva, hogy abból a bánság és Bács megye veszélyeztetése nélkül semmit sem lehetett másfelé fordítani. A drávai tábort ennél fogva, mely Jellasics minden órán várható betörése ellen szinte nélkülözhetlen volt, két három zászlóalj rendes gyalogságon s néhány huszár osztályon kivül, egészen nemzetőrökből kellett összeszerkeszteni. A veszély pedig e részről annál fenyegetőbb lett, mivel, mint Batthyáni fentebbi leveléből tudjuk, a bécsi kormány Olaszországból huszonnégy határőri zászlóaljat készült visszaküldeni Horvátországba, melyekkel Jellasics rendes serege mintegy 35—40 ezerre vala emelkedendő.
