Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

L2 Első könyv. Az átalakulás válságai. E törvényekkel s intézkedésekkel befejezve lőn az átalakulás korszaka. A nemzet mindent megnyert, mit az ország önállóságának, mit a maga alkotmányos jogainak biztosítására a régibb, de sokfélekép megsértett, kijátszott s mellőzött törvényei s az uralkodó házzal kötött szerződései alapján kivánhatott; mindent újjáalakított, mi állami s társadalmi életének javitására s szépitésére, a szabadság s minden oldalú haladás biztositására szükségesnek látszék. E törvényekben mindazáltal, bár megalkotások csak egy pár hét műve volt, semmi sem foglaltatott, mi már vagy a sajtó utján, vagy a megyei köz- s országgyűléseken bőségesen meg nem vitattatott s minek, ha alakja talán új volt is, jogalapja régibb törvényeinkben s az uralkodó házzal kötött szerződvényekben megvetve nem volt volna. S ez lőn oka, hogy e változást a nemzet maga nem is nevezte forradalomnak, minek fogalmához nálunk a történelmi jog rögtönzött s erőszakos átalakításának eszméje köttetett; hanem nevezte reformnak, békés, törvényes átalakulásnak, mely számos évek óta terveztetett, nyilvánosan megvitattatott s törvényhozásilag követeltetett; jelenleg pedig, a törvényesen egybehivott országgyűlésen, a törvényhozás rendes utján s formaságaival a király elébe terjesztetvén, általa a szokott módok szerint önként, és személyesen jóváhagyatott és szentesíttetett. Sőt, mi a kényszerítésnek, erőszakolásnak még gyanúját is elhárítja, a végrehajtott reform érvényességét pedig a jövőre nézve, ha lehet még erősbíti : a királyon kivül, szokatlanul, még a trónörökös és annak elsőszülötte s jövendőbeli utóda is önként megjelentek a szentesítés ünnepélyére. E reformok nagyok s következménydúsak voltak ugyan, átfoglalók a nemzet egész állami s társadalmi életét. A magánjogi viszonyokban gyökeres átalakúlást eszközöltek, s a riyilvánjogiakban is egynémi jelentékeny változást feltételeztek. A hűbériség minden maradványait eltörülték. A néposztályok közt teljes jogegyenlőséget alapítottak meg. A rendi alkotmányt népképviseleti alkoltmánynyá változtatták; az aristo-