Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt
Harmadik fejezet. Egyéb kormányszabályok. 89 Az illyr-horvát párt, miután a kormány által ekként gyámolíttatva, az alkotmányos szellemű magyar-horvát pártot mind a tartományi gyűlésen, mind Zágráb megye kebelében minden befolyástól megfosztotta, még egy elhatározó lépést kivánt tenni a maga érdekében : Horvátországnak az anyaországgali kapcsolatát támadta meg. Határozatot hozott, mely szerint ő felsége felirat által kéressék meg, hogy Horvátországot, a magyar kir. Helytartótanács hatósága alól kivévén, egy külön fó'kormányszékkel lássa el; a zágrábi püspökséget pedig érsekséggé emelje s alája öt egyházi megyét rendeljen, melyek eddigelé a kalocsai metropolita hatósága alatt léteztek. Es így végződött a horvát- és tótországi tartományi gyűlés, mely e tartományok mind belviszonyaira, mind Magyarországgali kapcsolatára nézve új korszakot alkotott : a szabadelvű alkotmányos elemeket azok kebelében a kormány túlsúlyú befolyásával megsemmisítette, az illyr-horvát párt uralmát állandólag megalapította, s ezzel együtt magvait is bőségesen elhintette azon eseményeknek, melyek a három évvel később kifejlett körülmények közt felsarjazva, szakadásig érlelődtek. A végzéseket, azon egy kivételével, mely a külön Helytartótanács felállítására vonatkozott, a kormány, mint saját sugallatait, minden ellenvetés nélkül megerősítette. Haller Ferencz tábornok s bán azonban, ki a kormány e státuscsínyának eszközéül szolgált vala, hivatalától a gyűlés után nem sokára elmozdíttatott, s a kormány iránt szintoly készséges szolgálatú, az illyr-horvát párt czéljait pedig még inkább legyező Haulik, zágrábi püspök, neveztetett ki báni helytartóvá. E tartományi gyűlés óta, melyet az illyr-horvát párt, nem helytelenül, úgy tekint vala, mint első lépést Horvátország nemzeti önállásának megalapítására szemközt Magyarországgal, e czélra látjuk irányozva e párt minden ügyekezetét. Gondjuk volt azonban reá, nehogy akár a kormány, akár a magyar nemzet kebelében idő előtt élén-