Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt
44 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. javára válnék a nemzetnek, a bécsi idegen és absolut befolyások miatt nem tarthatták kívánatosnak. Ama gúnyok s élezek is sokakat bosszantának, melyekkel a centralisták a megyerendszert gyöngéiben, árnyoldalain támadták meg s nevetségessé tenni törekedtek. Bántá őket, hogy e hagyományos institútió, mely a múlt kor viszontagságai alatt oly hatalmas védbástyája volt a nemzeti életnek, mely máiglan is főbiztosítéka az alkotmánynak, annyi tiszteletlenséggel illettetik, népszerűtlenné, megvetés tárgyává tétetik, mielőtt új alkotmányos garantiák megalapítását csak reményleni is lehetne. Nem csoda, ha ennél fogva a központosítás tana is nagy hévvel, nem ritkán igazságtalanul, még gyakrabban helytelenül, támadtatott meg; hirdetői különfélekép gyanúsíttattak; ellenökben még az orosz centralisátió is emlegetteték. A vitatkozás heve, a pártszenvedély túlragadta mind a két felekezetet; melyek mindegyike annál makacsabban védte állását, minthogy bizonyos tekintetben mindegyiknek igaza volt. A centralisták arra támaszkodtak, hogy Európaszerte elfogadott tanaik helytelenségét bebizonyítani senki sem volt képes, s büszkén állították, hogy alig íratott ellenök valamely czikkely, mely czáfolatot tenne szükségessé. A megyerendszer hívei ellenben már azért is feljogosítva hitték magokat amazok gáncsolására, mert oly nemzeti institútiót támadtak meg kiméletlenűl, mely az alkotmány fő s idő szerint egyetlen biztositéka s melynek, mint a centralisták magok sem tagadhatták, köszönhetni eddigelé létezését alkotmányos életünknek. Mind a két felekezet egyaránt szabadelvű volt, egyaránt sóvárgott egy független, nemzeti kormány biztosításaiért ; s hogy egymással e tanok tekintetében, melyek pár év múlva mind kettejök örömzajában életvalóságra jutottak, mégis ennyire meghasonlottak: alig fejthető meg különben mint, hogy némi eszmezavar vegyült a dologba. S az eszmezavar tán csak onnan eredt, hogy a kormány még nem
