Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
504 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. hazát Fölségedhez s királyi házához édes kapocscsal köti. Legyen isten áldása Fölségeden, koszorúzza hír és szerencse Fölséged fejét, — ezt óhajtjuk szívünk mélyéből, s magunkat és édes hazánkat Fölséged királyi kegyelmébe hódolattal ajánljuk." A király az udvar többi tagjaival még az nap visszatért Bécsbe. Az ország rendéi pedig az utolsó elegyes ülésbe gyűltek. Miután itt a szentesített törvények, szokás szerint, még egyszer felolvastattak, s a nádor-királyi helytartó a rendektől elbúcsúzott; ezek nevében pedig neki Zárka János, személynök s alsó házi elnök, hatalmas segedelméért az átalakulás keresztülvitelében, hálás köszönetet mondott: az ország karai és rendéi szétoszlottak. Pozsony, mintegy két század óta az országgyűlések rendes székhelye, mely utoljára látta kebelében az ország rendi törvényhozását, s talán utoljára a szabad, önálló Magyarország képviseletét, elnémult, csöndessé lett. Az országgyűlési pártviták s a nemzeti ünnepélyek zaját azonban nem sokára ágyuk dörgése váltotta fel. Az új kormány april 14-kén érkezett le az ünnepies fényben úszott Budapestre. A lakosok minden osztálya s mindkét neme minden lehetőt megtett, hogy a minisztérium megtelepedését a fővárosban valóságos nemzeti ünneppé avassa fel. Más nap a fővárosi csendbizottmány, utolsó ülésére gyűlvén össze, hivatását bevégzettnek nyilatkoztatá, s a rend további fentartását a működését megkezdett minisztérium kezébe tette le. Egy hónapi rövid, de erélyes működéseire megnyugvással tekinthetett vissza e bizottmány. Mert bár néha hivatása körén túllépve, az ország összes ügyeire forradalmi modorban gyakorolt befolyást: neki köszönhető leginkább még is, hogy a rend, személy- és vagyonbátorság a leghevesebb mozgalmak idején is egy perezre sem lőn megtámadva a fővárosban. A tény érdemében osztozott vele kétségkívül a főváros lakossága is, kivált a nemzetőrség, mely fényesen bebizonyítá, hogy oly időben,
