Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

494 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forrailalomszerü keresztülvitele. 1848. már 1790-ben kértek Bécsben II. Leopoldtól, s olyféle külön kormányt, minőt a zágrábi küldöttség Bécsben kivánt, Pozsonyban nem nyernének, azt fellázadás által ügyekeznek szerezni magoknak. Kossuth már elébb biztosította a küldöttséget, hogy a szerbeknek minden méltányos kívánságait óhajtja ugyan teljesíteni; de egyszersmind világosan kijelentette, miképen a haza bármely részének elszakításában, „hogy ott magoknak külön országot csináljanak", megegyezni soha sem fog. Most azonban meg kellett győződnie, hogy a hazafiság és szabadság elveit kimerítő nézeteiről a küldöttséget meggyőznie nem sikerűit; Sztratimirovics fenyegető szavai által tehát felingerelve, a beszélgetést e szavakkal vágta ketté: „Azon esetre (ha tudniillik a szerbek, mint Sztratimirovics mondá, igényeiknek másutt keresnek kielégítést,) köztünk inkább a kard döntsön." A küldöttség, haza térvén, nem mulasztá el a miniszter szavait akként értelmezni a nép előtt, mintha azok által egyenesen ellenséges szándékait akarta volna a szerbek ellen kijelenteni a magyar kormány. A szerbek méltánytalansága, minél fogva ők, miután vallásukra nézve a többi felekezetekkel, polgári jogaik tekintetében a magyarokkal mindenben egyaránt jogosíttattak, még külön, az állam egységével megférhetlen politikai nemzetiséget is követeltek, annál kiáltóbb volt, minthogy magok igazságosak sem akartak lenni oláh hitsorsosaik irányában. A görög nem egyesűit vallás hívei közt, kik valamennyien a karlóczai érsektől függtek, az oláh nemzetiségűek nagy többségben valának. Az uralomra vágyó szerbek mindazáltal, az évek hosszú során, oly felsőséget vívtak ki magoknak az oláhok felett, hogy püspökeiket s más egyházi tisztviselőiket, a szent székek tagjait, az iskolai igazgatókat és tanítókat, az alapítványok kezelőit stb. majdnem kizárólag szerbekből választották, s e felett az egyházi és iskolai beligazgatás nyelvéül is saját szerb nyelvöket tolták fel az oláhokra. A panaszok e miatt az előtt is számtalanok