Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
490 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerf keresztülvitel*. egység engedheti, mindenben teljesen kielégíteni szándékozott a horvátok követeléseit. A törvényhozás, hogy egyebet mellőzzünk, törvényt alkotott, miszerint Horvátország a maga beligazgatásában az eddig használt latin helyett saját nemzeti nyelvét használhassa. Szóval, az igazság és testvéries méltányosság nemzetben nem lehetett őszintébb s élénkebb, mint volt a magyarban a márcziusi napok alatt minden más nemzetiség irányában. Es ha elébb, a százados ostrom alatt, melyet a bécsi kényuralom a magyarnak mind nemzetisége, mind alkotmánya ellen ezer formában, ezerszer megújítva intézett, a veszélyezett nemzetiség ösztönszerű féltése gerjesztett is talán benne némi idegenséget vagy épen türelmetlenséget más nemzetiségek iránt: most a szabadság napjának sugárai mind c fellegeket szétoszlatták kedélyében. Es midőn Magyarország okként érzett s vélekedett Horvátország irányában, mindenki oly reménynyel kecsegtette magát a hazában, hogy a megváltozott viszonyokban a horvátok is, kiknek nagyobb része irántunk mindig testvéries indulattal viseltetett, feledvén a múlt idők sajnálatos viszályait, a szabadság közös birtokában őszintén egyesülni fog Magyarországgal. Ez volt oka, hogy sem a bán kineveztetése, sem a zágrábi küldöttség követelései, mik most a közörömben az illyrismus utolsó lüktetéseinek tekintettek, nem tettek nagyobb benyomást a magyarokra. Es Horvátország, mely az alkotmányos szabadság s a független felelős kormányzat minden jótéteményeiben az anyaországgal egyaránt osztozott; nemzetisége tekintetében pedig, miután nemzeti nyelve a beligazgatásban hivatalos nyelvvé lett, minden óhajtását teljesedve láthatta: kétségen kivül rövid idő alatt meg is nyugodott, s a vele mindenét megosztó, minden természetes jogait tiszteletben tartó magyar testvériség indulatát a hála és szeretet érzelmével viszonozta volna. Ámde az ármány, izgatás, bujtogatás a küldöttség visszatérte után azonnal s nagyobb mértékben, mint
