Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)
Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele
Harmadik fejezet. Vidéki hangulat. Az országgyűlés vége. 473 sedéssel s hű ragaszkodás nyilatkozataival fogadtattak. De van ott néhány egyén, kik a zavarosban halászni szeretve, készek lennének Horvátország nyugalmát, szabadságát, alkotmányát feláldozni szennyes nagyravágyásuknak s más mellékes czéljaiknak. Horvátország szabadsága s jólléte csak a Magyarországgal való szoros kapcsolatban rejlik; és ezt jól érzi az ottani nép; mert tudok esetet, hogy a hol a Magyarországtól való elszakadásra ingerlő kísérletek tétettek, a nép tömegestűi szegült azoknak ellene. De tudom azt is, hogy a horvát nemesség csak ugy remélhet elvesztett úrbéri javadalmaiért kármentesítést, ha Horvátország Magyarországgal kapcsolatban marad." Mondá aztán, hogy ő nem kételkedik, miképen a közös szabadság nem sokára teljesen ki fogja egyenlíteni a nemzeti különbségeket s ellenszenveket. Indítványára az országgyűlés egy felszólítást határozott bocsátani a horvát néphez, melyben ez biztosíttassék, hogy Magyarország a horvát nemzetiséget kellő tiszteletben tartandja. Figyelemre méltó, hogy a törvényhozás oly méltányos érzelemmel viseltetett a horvátok s általában minden nemzetiségek iránt, és oly annyira akart nekik igazságot szolgáltatni, hogy azt hitte: elég a népet arról, mi irányában határoztatni fog, felvilágosítani, s ez minden bujtogatások daczára re nyugodt maradand. Csak ezen méltányos gondolkodás az oka annak, hogy más rendszabályok nem hozattak. Meg kell azonban vallani, hogy nagy járatlanságot árúit el a kormányzatban, midőn egy feltüzelt, mindenre kész párt bujtogatásait csak az igaz szó, csak a körülmények előadása s a nép felvilágosítása által szándékozott egyensúlyozni. Ha e felvilágosítás mellett egy tapintatos, erélyes kormánybiztos is küldetik azon napokban Horvátországba, ki, míg a horvátok méltányos kivánatai teljesíttetnek, a népbujtogatásnak gátot vet, alig lehet kételkedni, hogy a nép, hálásan fogadván s éldelvén a szabadság jótéteményeit, békében maradt volna.
