Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

468 Nyolczadik könyv. Az átalakulás fonadaloinszerü keresztülvitele. hogy ez által saját ügyöknek árthatnának, akadályozá meg annak végzéssé emeltetését. De bár ennek következtében mellőztetett is az indítvány, az alkotott végzések is elég tanúságot tesznek a varasdi rendek ellenséges indulatáról. A határozat szerint ugyan is, egy illyr nyelven szerkesztett körlevélben felszólíttattak a többi megyék, hogy ha az országgyűlés a kapcsolt részek tekintetében az eddig követett ösvényen maradna, a horvát követek s mágnások és báni helytartó által egyenesen a királynál keressenek segítséget, ott kérjék az illyr nyelvnek hivatalossá tételét; továbbá külön helytartótanácsot, külön udvari kanczelláriai osztályt, s a báni tábla fó'törvényszéki rangra emeltetését. Ugyanezen értelemben a megye rendéi a királyhoz is intéztek feliratot. Várasd megye e végzéseit utóbb Kőrös megye is elfogadta; Zágráb, Kőrös, Károlyváros, Pozsega és Kaproncza városok pedig, be sem várván a királyi resolutiót ama statútumra, miszerint a horvát nyelv hivatalosnak nyilváníttatott, e nyelvnek használatát tényleg életbe léptették. Egészen ellenkező volt eredménye Zágráb megye egy hónappal későbben tartott közgyűlésének. Itt is emelkedett ugyan néhány szó a varasdi végzések pártolására; a rendek igen nagy többsége mindazáltal határozattá emelte, hogy Várasd megye kivánataiban nem osztoznak, sőt az anyaországgali „alkotmányos kapcsolatot létükkel egybeesőnek tartják". A körlevélben, melylyel Várasd körlevelére válaszoltak, „teljes bizalmukat fejezik ki az országgyűlés bölcsesége s méltányossága iránt", s Várasd megyét, „elődeik példájára utalják, kik, testvéri szeretettel ragaszkodván a magyarokhoz", sérelmeik s kivánataik ügyében mindig a törvényhozáshoz folyamodtak. Emlékeztetik továbbá Várasd megyét, hogy „a magyar nemzetteli szövetségnek köszönhetik leginkább a Száván túli rész visszakapcsoltatását s alkotmányos szerkezetöket. Az eljárásuk fölötti ítéletet a történelemre s az utókorra bizzák, mely majd elhatározandja, melyik fél működött hazája javára". E vég-