Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Második fejezet. A köz- és magánjogi reformok befejezése. 421 nem lehet, hogy a nemzet ily fele új szerződésre hajlandó lett volna. A nemzetek rendesen csak akkor követelők, makacsok és erőszakosak, midőn jogaik eltagadtatnak ; midőn ellenben meggyőződnek, hogy jogaikat az uralkodók tisztelik, irántok bizodalmat, őszinteséget tanúsítanak : a magok erejének érzetében még jogaikból is hajlandók engedni. Mária Terézia s I. Ferencz király, a franczia háborúk alatt, mindig a jogtisztelet, bizodalom és őszinteség előtérbe állítása s részben színlelése által birták a nemzetet a legsúlyosabb áldozatokra akkoron, midőn Ausztriától elszakadnia sem alkalom, sem külinger nem hiányzott. Es ha az udvar most őszintén nyíltan felfedezi a nemzet előtt bonyolódott körülményeit s a veszélyeket, melyek által fenyegettetik: kételkedni egy perczig sem lehet, hogy a magyar nemzet is méltányosnak bizonyította volna be magát. Nagy volt ugyan nem csak a népben, hanem magában a törvényhozó testületben is a szabadság s függetlenség iránti lelkesedés: de ha az udvar magát e lelkesedéssel arányosan jogtisztelőnek és őszintén bizodalmasnak mutatja; sőt ha, mire a körülmények által utaltatott, magát a magyar nemzet karjai közé veti, mely a monarchiában egyedül maradt nemcsak nyugodt, hanem ragaszkodó is a dynasztiához: ugy a szigorú jogkövetelés és forradalmi ingerültség helyett, kétségkívül a méltányossággal szövetkezik a lelkesedés; és zajos követelés helyett, oly forma „moriamur pro rege nostro" nagylelkűségben tör ki, minő a Habsburgok trónját már több ízben megmentette. A nemzet egy új, a közös ügyeket méltányosan szabályozó szerződésre annál hajlandóbb lehetett volna, minthogy jelenleg már Ausztria sem volt kényuralmi hatalom alatt. Neki is alkotmányos parlamenti kormányzat igértetett, s ettől a magyar nemzetnek nem volt még oka annyira féltenie szabadságát, mint elébb, midőn egy absolút kormányú birodalommal volt vegyes házasságban. Az új viszonyok közt, különben is, nem alárendeltetésről, hanem paritásról