Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hatodik könyv: Reformtörekvések a kormány részéről. A nemzet s kormány közti harcz a reformok iránya miatt

34 Hatodik könyv. A nemzet s kormány ellenkező reformirányai. 1844. kerrel játszott, Kossuth kezébe került. Ezt engedni minden esetre hiba volt Deáktól. Mert bár Kossuth érdemei tagadhatatlanok, bár ő czélban s a legtöbb eszközökben is megegyezett Deákkal; de, mint Széchenyi is oly keserűen hányta szemére, a modorban a kellő eszélyt, ildomot megvetette, s kezdője volt azon modornak, mely, hol joga kétségtelen, mérsékletet többé annak kivívásában nem ismer, zajosan követelő, gőgös, hetvenkedő, szenvedélyes és ingerlő; mi által aztán sokszor nem csak a különben elérhető czélt téveszti; hanem könnyen féktelen szellemet, veszélyes irányt is kelthet a vezért követő nagy közönségben. Es nem lehet tagadni, hogy e veszélyes modor s irány nagyon kezdett terjedni az ifjabb nemzedékben, mi főleg Kossuth rovására jegyzendő. A radikalismust, mely a magyar reformirányt bélyegezte, ő merészebben kifejté és szélesebbre terjeszté, mint a Széchenyi István által indítványozott s tervezett reformokban rejlett. A demokratiát nem tűzte ugyan ki egyenesen zászlajára, s róla mint rendszerről általában nem is vitatkozott; de iránya minden reformnál lényegesen demokrat szellemű volt. Ezen irány nem gátolta őt, hogy mind e mellett is legbuzgóbb apostola legyen a megyei törvényhatósági rendszernek. Azon tan, mely a megyei rendszert politikai státus-theoriává emelni törekedett, Wesselényi Miklós, Ragályi Tamás s mások kezdeményezése után, benne talált legmelegebb védőre s kifejtőre. A megyei rendszert, mely a lefolyt idők viharaiban oly hasznos szolgálatot tett, mely alkotmányos életünket a bécsi absolutismus ellenében SZÍVÓS erélye, passiv ellenállása által megmentette, — ő a tervezett reformoknak sem akarta feláldozni; ő azt lényegében oly becses institutiónak tartá, melyet Európa bár mely alkotmányos institutiójáért sem akart cserébe adni; sőt azt, népképviseleti alapokra fektetve, s hiányaiban épen a népképviselet által kijavítva, kellőleg módosítva, továbbra is fentartandónak, megörökítendőnek tanácslá, mint oly sa-