Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

Második fejezet. A köz- és magánjogi reformok befejezése. 419 Az ország jogát tehát e tekintetben kétségbe vonni lehetetlen. Es igen rosz tért választott az udvar, midőn a pragmatica sanctio ferde értelmezése által e jogot támadta meg s akarta eltagadni. Tagadhatatlan, hogy az udvar helyzete felette súlyos volt, s a fenforgó kérdésben azon rang meg-, vagy meg nem tartása rejlett, melyet mint osztrák császár s magyar király egy személyben az európai nagyhatalmak közt elfoglalt. Mert ha Magyarország a maga joga szerint saját minisztériuma által egészen függetlenül az ausztriaitól külön s elvben attól netalán eltéró'leg is, kezeli a maga íináncz- és hadügyeit : könnyen előfordulhatott az eset, hogy a két, egymástól független, egymás iránt le nem kötelezett állam fejedelme, bár ugyanazon személy, a maga hatalmát ugyanazon czélra mindig nem egyesítheti. Érdekkülönbség támadhatott a két állam közt, s ez esetben könynyen fejlődhettek oly körülmények, melyekben a magyar független kormány a maga felelősségénél fogva nem egyezhetne meg, például, oly háborúban, melyet az osztrák minisztérium a császárral elhatározott. Körültekintve az adott helyzeteken, ily eset fejlődhetett volna ki nem sokára Olaszország tekintetében, mely ellen magyar pénzzel s katonával háborút viselni, igen népszerűtlen dolog volt volna Magyarországban. Ezen s hasonló esetekben tehát az osztrák birodalomnak életkérdésévé válhatott: vájjon a maga érdekében rendelkezhetik-e a tizenöt milliónyi népességű magyar állam pénz- és fegyvererejével ? Ehhez járult, hogy nemcsak Lombardia s Velencze törekedett a birodalomtól végkép elszakadni; hanem Csehországban is separatisticus vágyak ápoltattak. A bécsi példájára, Prágában is kitört a forradalom, s a nép felélesztvén a maga, két század előtt elvesztett alkotmányos jogait, szinte külön független minisztériumot kivánt. Az udvar helyzete napról napra súlyosabbá lett. A mozgalmakat mindenütt elnyomni nem volt ereje; ha pedig minden kivánatoknak enged, még a német