Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

400 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele. isis. Mi a törvényhozást illeti: a megalkotott törvénynek főbb pontjai következők: országgyűlés évenként és pedig Pesten tartatik; a képviselők három évre választatnak ; a királynak joga van a törvényhozó kart a három év eltelte előtt is feloszlatni s új képviselőválasztást hirdetni; de ekkor a legközelebbi ülésnek három hónap alatt meg kell tartatni; az évi ülés mielőtt a minisztérium az utolsó év számadását s a következő évi költségvetést az országgyűlés elébe terjesztené, s ez irántok határozatot alkotna, el nem oszlathatik. Elnököt s másodelnököt a főrendi táblához (melynek szervezése a jövőre halasztatott), a király nevez 5 a képviselő tábla évenként maga választja elnökeit. Az ülések nyilvánosak. A felelős mi- Legfontosabb azonban minden közjogi törvényjavaslaniszteri kor- ^ok között az volt, mely a rendkívüli napok eredményeinek mányzatróli törvényja- legbecsesbikét magában foglalta, a nemzet s fejedelem közti vasiat. viszonyokat új formákba öntötte, az ország kormányzatát gyökeresen átalakította: a független felelős minisztériumról szóló törvényjavaslat. Mielőtt ennek előadásába bocsátkoznánk, ugy hiszszük, nem lesz felesleges, bár röviden, azokat visszaidéznünk az olvasó emlékezetébe, mikből kiviláglik, hogy ama nemzeti jog, mely e törvényjavaslatba foglaltatott, nem új nyeremény, mint minő volt például a német Örökös tartományok új kormányrendszere; hanem számtalan régi s újabb szerződések s törvények szerint századok óta kétségbevonhatlan tulajdona volt a nemzetnek. Rövidség kedvéért, ama szerződésekre csak egyszerűn figyelmeztetjük az olvasót, melyeket a nemzet 1526-ban I. Ferdinánddal, midőn őt a királyi székre önként meghívta, 1608-ban Rudolf és II. Mátyás királyokkal, 1687-ben a trónöröködés iránt I. Leopolddal, 1723-ban az úgynevezett pragmatica sanctióban a leányági trónöröklés iránt III. Károlylyal kötött; és csak az 1790-ki 10-ik törvényczikket idézzük, mely igy szól: „A karok és rendek alázatos felterjesztésére ő Fölsége megismerni méltóztatott, hogy bár a fölséges osztrák háznak az