Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Nyolczadik könyv: Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele

388 Nyolczadik könyv. Az átalakulás forradalomszerű keresztülvitele, 1848. meg a küldöttség Pozsonyba. A főváros küldöttségét azon rendkívüli megtiszteltetésben részesítette az alsó ház, hogy azt a maga ülésében határozta meghallgatni. Nehogy azonban a fővárosi csendbizottmány e megkülönböztetésből új okot merítsen, s buzdítást lásson ama szerep folytatására, mely szerint magának a nemzeti mozgalom vezetésére nézve az országgyűlés irányában mintegy vetélytársi állást látszott igényleni: Kossuth, ki a küldöttségnek a ház megbíztából válaszolt, ahhoz igen komoly, mondhatni, kemény szavakat intézett. Kiemelvén ugyanis a főváros rokonszenvét azon reformok iránt, melyeket az országgyűlés a maga feladatául kitűzött, s dicsérettel említvén a fővárosnak a szabadság megszilárdítására nélkülözhetlen rend fentartásában tanúsított buzgalmát: egyszersmind megczáfolni akarta ama véleményt is, mintha az országgyűlés már sükerrel koronázott cselekvéseire a pesti mozgalmaktól vette volna a lökést; a jövendőre pedig elejét akarta venni az országgyűlési működés túlszárnyalásának a főváros által. „Reményű, úgymond, Pest méltányolni fogja ama kijelentését, miszerint ő Pestet ugyan az ország szivének tartja, de mint törvényhozó utána nem indul; a magyar nemzet közös szabadságot, közös jogot akar; és e nemzet az ország egésze, nem pedig akár egy város, akár egy kaszta. Reméli, osztoznak azon érzetben is, hogy itt csak az összes nemzet az, melyet illet az ország sorsa felett intézkedni, s hogy e nemzet elég erős és hatalmas, eltiporni mindenkit, minden egyest, minden kasztát, s egyes municipiumot, melynek gondolatába jöhetne ellenszegülni." Kijelenté egyébiránt, hogy most is épen azon tárgyakkal foglalkodik az országgyűlés, melyet a pesti petitió foglal magában. Kossuth e kemény nyilatkozata által kivált a pesti csendbizottmány elnöke, Nyáry Pál, érezte magát megsértetve. Ez volt aztán első forrása azon gyűlöletnek s ellenzéknek, melyet utóbb Nyáry végiglen, minden alkalommal tanúsított Kossuth irányában. Nevelte ezt benne a megsértett hiúság és