Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig - 3. kötet (1868)

Hetedik könyv: A nemzeti átalakulást közvetlen megelőzött időszak eseményei

Második fejezet. Az 1847-ti országgyűlés első fele. 269 törvény követelése szerint, magyar nyelven szólott a trón- 1847. ról a nemzet képviselőihez. A nemzeti nyelv e törvényes jogáért vívott félszázados parlamenti harcz végre teljes diadalra vezetett; már sem a kormányzat, sem a törvény­hozás lépcsőzetén nem létezett oly magas hely, melybe a nemzeti nyelv beigtatva nem volt volna. Es V. Ferdinánd, midőn november 12-kén a királyi előadásokat Majláth György országbírónak átnyújtván, magyarul szólott, a nem­zet régi legbuzgóbb kivánatainak egyikét teljesítette. „Nincs már ezután mitől félteni a magyar nemzetiséget!u — a megnyugvás e nyilatkozata hangzék minden felől az öröm­zaj csillapulta után. A másik tárgy, a nádorválasztás, a nemzeti önérzet- Nádorváiasz­nek szerzett kielégítést. Az országban azon vélemény ural­kodott, hogy az osztrák minisztérium minden áron mellőzni akarta István herczegnek nádori hivatalra jutását, részint mivel atyjánál tapasztalta, hogy a főherczeg-nádorral nehe­zebb rendelkezniük, mint az egyszerű alattvalók sorából lett nádorral; részint mivel attól tartott, nehogy a fejedelmi ház ezen mellék-ága, a nádorság folytonos birtokában, ma­gát az udvartól idővel függetlenné tegye. Beszélték, mi közönséges hitelre is talált az országban, hogy V. Ferdi­nánd azon alkalommal, midőn István herczeg királyi hely­tartóvá neveztetett, legelőször tanúsított szilárd, semmi el­lenvetés által meg nem hajtható akaratot, kijelentvén, hogy az elhunyt nádornak tett igéretét okvetlen teljesíteni akarja. Ez okból István nádorságra jutása, mint az osztrák minisz­térium szándoka ellen történt dolog, a nemzeti kivánat győzedelme gyanánt tűnt fel, s oly reményt ébresztett, hogy az ifjú nádor, különben is a hazának szülötte, erélyesen el fogja hárítani a bécsi kormány törvénytelen becsapásait az ország ügyeibe. Nem kételkedett senki, hogy ő magyar­nak érzi s tartja magát, hogy honára őszintén büszke, s annak javát óhajtja, annak sorsával a magáét azonosítani kívánja; hogy kebelének igaz, őszinte indulatából szármáz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom